Hogy lehet gyereket kiabálás nélkül nevelni?

Én egyedül neveltem, teljesen és kiabáltam. Egyáltalán nem voltam addig se feszült, se hangos. A gyerek miatt lettem ilyen, mert az enyém mellett mindenki kiabál, másra nem nagyon reagál, gyakran erre sem.

Más gyerekével halál nyugodt és csendes vagyok(ha vigyázok rájuk), mert a gyerekek szót fogadnak.

20asnak: "gy mi totyogós kora óta szigorúan/következetesen neveltük. Ha valamit kértem és nem tette meg, akkor jött a retorzió. Pl. indultunk haza a játszótérről, de ő nem akart, 3x kértem, elmondtam neki, ha nem jön, akkor hazacipelem és így is tettem. Akkor is ha közben hisztizett. Mások szerint ez betörés, szerintem meg megtanulta, hogy imádom, de az anyja vagyok és nem a barátnője"

Ez következetesség, köze nincs a barátnőséghez, azt se tudom ezt honnan szedted, de képzeld el, hogy ezt csinálod 8 évig, és a gyerek még mindig nem tartja be a szabályt, és még mindig úgy gondolja igazságtalan vagy, amit üvöltve közöl is, hogy elviszed a játszótérről.. Nem következetesség kérdése, a tiétek könnyen tanul, kevésbé makacs, képes magát szabályozni. Az enyém(meg rengeteg más emberé) ilyen téren nehezen tanul/nem képes magát szabályozni. Tudja mi jön, de nem képes folyton arra figyelni, hogy elkerülje, hogy visszafogja magát, hogy észben tartsa, vagy túl heves és megfeledkezik magáról. Nem a következetesség miatt van. A tiétek könnyen tanítható, a pechesebbeké meg nem. Megcsinálja 10x, 100x, 200x ugyanazt, és nem tudja elkerülni a problémát, nem "tanul" belőle, elfedkezik magáról, mert heves/hirtelen, és egyre többször érzem, hogy gyakran direkt próbálgatja is, hogy na mikor lesz máshogy, hogy nem figyelek eléggé és "kijátszhat"..

Szerintem a következetességnél is kell amúgy, hogy legyen egy egy kivétel, nem szabad olyan rugalmatlanul kezelni a dolgokat, szerintem nem jó, ha ezt tanulja meg... meg szerintem jó, ha van javítási lehetősége, nem elsőre viszed haza, hanem egy lehetősége van, hogy helyrehozza és változtasson.

Ja és mindenki kiabál néha. Aki nem, az odacsapós, vagy a gyereke ilyen nyugodt típus, ami irtó mázli. Velük én sem kiabálok, mert lassúak, megfontoltan mozognak, mérlegelnek, megerősítést várnak, átgondolják a dolgokat. Az enyém meg megy, mint a villám, előbb cselekszik, aztán gondolkozik, minden érdekes, te csak mellékes vagy, megerősítést és jóváhagyást nem vár, mert túl izgalmas minden, és persze a dac..:)

Nagyon szívesen rábízom bárkire, aki azt mondja ő aztán a hangját sem emelné fel, szerintem jót tenne a gyereknek.

Hát ez engem is érdekelne. 6 és 2 évesek, a nagyobbik fiú, a kisebbik lány. A kicsi nem beszél valami jól, szavai vannak csak, emiatt frusztrált sokszor, ha éppen non-verbális kommunikációval nem értjük meg azonnal, hogy mit akar. Egyébként okos, mindent megért, mindent megcsinál, semmi másban nincs lemaradva, de a beszéd hiánya miatti hiszti és a kezdődő dackorszak elég szar kombó együtt.

A nagy a másik véglet, ő 1 éves kora óta csak alvás közben nem f.ssa a szót, ébren folyamatosan beszél. Ez még nem is lenne baj, sőt, de rohadtul feszegeti a határait újabban. Pl most nyári szünet van neki (idén kezdi a sulit, a kicsi meg a bölcsit), és hagyjuk tovább fent lenni, de éppen most fél órája szóltam neki, hogy fogmosás aztán alvás, erre nekiállt vergődni, hogy miért. És az agyam eldobom pasztmek ettől, nemhogy örülne, hogy fent lehet tovább, még ez sem elég. És persze indul az időhúzás, ami még rátesz egy lapáttal, így majdnem minden este az a vége, hogy vagy én, vagy az apja kiabálunk. És megállás nélkül beszél, ha én beszélek, vagy az apja, vagy bárki, akkor is simán a szavunkba vág, minimum 1000x beszéltük már meg vele, hogy nem csinálunk ilyet, hanem megvárjuk míg végez az, aki beszél, de hiába. Még rendesen ő van megsértődve, ha rászólunk. Tudnék még sorolni hasonlókat a mindennapokból... persze tudom én, hogy gyerek, és amúgy nem lehet egy rossz szavam se rá, mert baromi okos, jólelkű és sok szempontból érett a korához képest, de ezzel a hálátlansággal meg telhetetlenséggel ki tud hozni a sodromból. A kicsi meg nyilván nem tehet róla, hogy ott tart beszédben, ahol, de ő sem igazán segít az ép elmém megőrzésében. Csodálom azokat, akik sosem kiabálnak, wow, így tovább. Én meg szoktam...

Olvasásra ajánlom:

[link]

#29

Nem várok hálát érte, de mégis mit gondol, hogy nem kell lefeküdnie soha? 😃 Mert tuti, hogy ha éjfélkor szólnék, akkor is ugyanez lenne a reakció. Tudom hogy gyerek, tudom hogy nem úgy gondolkodik még, mint egy felnőtt, tudom hogy ő egy teljesen normális 6 éves. Naponta emlékeztetem magam erre. De attól még néha sok, számolhatok magamban tízig vagy ezerig is, akkor is sok. Főleg a húgával karöltve. 😅