Szoktátok úgy érezni, hogy mindent megtettetek, mégsem sikerült úgy nevelni a gyereketeket, ahogy akartátok?

6 éves gyerekem van és úgy akartam nevelni, hogy kijavitom az én szüleim minden gyereknevelési hibáját, gyönyörű gyerekkora lesz. Erre törekszem minden nap. Sosem volt magára hagyva, rengeteget beszélgetünk az érzelmeiről is. Van döntési joga, kikérem a véleményét. Vannak persze kötelezettségei is. Udvariasságra nevelem. Rengeteg közös változatos programunk van....De a vége mindig minden napnak ugyanez: hiszti és elégedetlenség. Ezekkel sosem ért el semmit, mégis folytatja. Semmi sem jó neki, fujjog az ételre, gúnyolódik velem, sajnáltatja magát, fetreng, elégedetlenkedik, ellent mond. Már a fegyelmezés minden formáját kipróbáltam, semmi nem működik. Próbáltam vele megbeszélni is. Egyszerűen nem jövök rá, miért csinálja. Miért kell elrontani a szép, nyugis napokat? Aztán ha látja, hogy elromlott a kedvem, megígéri, hogy többet nem csinálja. Aztán másnap kezdődik előről. Én már úgy érzem tényleg mindent megtettem.