Éreztetek már úgy hogy nem szeretitek az egyik gyereketeket? Vagy nem úgy ahogy a többit?
Mitől alakulhat ki ez az érzés? Lehet ellene tenni valamit?
Gyönyörű, okos 3,5 éves kislány. Tervezett baba volt. Nem egy akaratos hisztis gyerek.2 testvére is van, de csak nála van ez az érzés. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, inkább nem úgy mint ahogy a többi gyerekemet.
Erről senki nem tud. Ugyan úgy viselkedek vele mint a másik kettővel.
Régen vigyáztam a gyerekekre, diákmunka gyanánt, szerettem azokat a gyerekeket, de nem volt olyan szoros kötelék, ezt érzem a lányom iránt is.
Senki nem vette még észre, mindenki irígyli milyen jó a kapcsolatom a gyerekeimmel, milyen jólneveltek, szerethetőek. Azt sem vettem még észre, hogy a lányom észlelné ezt.
Leírni is nagyon nehéz volt ezt... még így névtelenül is :(
Valaki hasonló cipőben?
Egy nővére és egy öccse van. Sajnos születése óta ez van, kezdetben reméltem, hogy csak szülés utáni depresszió, de nem :(
A kicsi nem volt tervezett, rettegtem is, hogy vele is ez lesz, de nem. Őt első perctől azzal a rajongással szeretem ahogy a nagylányom és ahogy egy anyának szeretnie kell a gyerekét.
Nem. Egyáltalán nem. Nagyon várt baba volt. Nem volt nehezebb szülés mint a másik kettő. Ahogy rám rakták egyszerűen nem jött a bumm ismét anya lettem érzés.
Azt hittem csak fáradt vagyok és majd jön de nem.
Azóta is minden nap eszembe jut, hogy kiért lehet, de semmi :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!