Éreztetek már úgy hogy nem szeretitek az egyik gyereketeket? Vagy nem úgy ahogy a többit?

Hidd el, nem te vagy az első meg az utolsó sem ilyen "problémával". Itt érdemleges segítséget úgyse tud senki, csak tapogatózni a sötétben.

Nem kell egy agytőrkásztól tartani. Hallottak ők már furább dolgokat is, mellesleg titoktartás is kötelezi őket.

én a fiammal vagyok így

vele valahogy nem olyan belsőséges a kapcsolatom mint a lányokkal

valszeg mert én amolyan lányos anya vagyok

és a fiú az hááát fiú

sok esetben nem tudod mit kezdeni vele

nem értem a viselkedését motivációját stb...

Kedves Kérdező!

Én ilyesmikre gondolok,hogy

-lehet fiúnak vártad?

-valami oknál fogva félsz,hogy elveszíted (vetélés előzmény),ezért nem mersz kötődni?

Hidd el az "agyturkászok" nem ördögtől valók,nem ők találják ki ,mi a baj, hanem rávezetnek,hogy te találj megoldást.

Különben lehet ez a gyereked jár jól,mert vele nem leszel elfogult(elvakult),dolgokban.

Anyám a tesómat mindig jobban szerette,(most is)és a mai napig nem akarja meglátni a hibáit(pl,hogy semmit nem akar dolgozni,pedig felnőtt egyedülálló anya),csak sajnálni,ápolgatni,meg gondoskodni akar róla.

Nem hasonlít olyan rokonra/emlékeztet olyan ismerősre, akit nem szeretsz?

Valahogy olyan a leírásod, mintha valamiért nem éreznéd sajátodnak. Ezért gondoltam hogy esetleg nem hasonlít rátok vagy valami negatív személyre, akivel tudat alatt összekapcsolod.

Simán született vagy császárral?

Én is hasonlóan érzek a nagyobbik fiam iránt. Szeretem nagyon ,de amikor ő született nem jött meg az az érzés,amire -számítottam.

Nem éreztem magam anyának. Ő császárral született (lehet,hogy ezért)

A második fiam születése után már rögtön előjött belőlem az az érzés,ami az első után nem.

Sajnos, en ertem mire gondolsz. Nekem is 3 gyerekem van es az egyikkel nekem is nehez. En azt gondolom tudom az okat, bar en nem ugy fogalamzom es nem ugy erzem, hogy mashogy szeretem, hanem ugy, hogy sokkal nehezebb ugy szeretnem mint a testvereit. Hogy folyamatosan dolgoznom kell azon, hogy ugy szeressem, ahogy a tobbieket, sosem lankadhatok ebben.

Nalunk egyszeruen az van, hogy szoges ellentete az en jellememnek es a mai napig nem ertem a gondolkodasmodjat, minden mondatomat, tettemet szazszor at kell gondolnom, vajon benne ez hogy csapodhat le? Vele nem tudom elengedni magam, mert annyira masok vagyunk, hogy folyamatos keszenletben kell lennem es jaratni az agyam, hogy minel kevesebb zokkeno legyen. Nem tudom elore kiszamitani semmire a reakciojat.

Paradox modon pont emiatt vele foglalkozom a legtobbet, allandon rajta jar az agyam, miatta vagyok fent ejjelente, 20szor annyit beszelek rola mint a masik kettorol egyuttveve es messze erte aggodom a legtobbet.

Mert nem ertem. Nem ertem, ahogy mukodik, es ez megijeszt.

A masik ket tesoval ebbol a szempontbol konnyu. Veluk teljesen el tudom engedni magam, nincs bennem gorcs.

Allando szegyen es lelkiismeretfurdalas ez nekem. Rengeteget gondolkodom azon, hogy milyen anyara lenne igazabol szuksege. Hogy nem tudok jo anyja lenni, akarhogy probalkozom. Egyszeruen nem jon belolem termeszetesen az, ami neki igazan kene. Es a legrosszabb, nem is jottem ra a mai napig, pontosan mi is kene neki.

Huh, lehet nem volt ertheto es persze mas helyzet, mint a tied. De a gyotrodesedet tenyleg ertem.

A kerdesedre: nem tudom mit lehetne tenni ez ellen. En neha mar belefaradok az allando lelkiismeretfurdalasba. Es ez nem is visz elore.