Mindent úgy csináltatok a gyereketek születése után, mint ahogy előtte terveztétek?

Nem.

Alvást én is úgy terveztem, hogy külön szobába. Ahoz képest én alszok a gyerekszobába, baba vagy a kiságyba vagy mellettem. Másik a szoptatás. Úgy voltam vele, hogy ha tudom szoptatni jó ha nem akkor úgy is és kapja a tápszert. Erre mikor közölték a kórházba, hogy kéne tápszert kapnia, mert sokat fogyott a sírógörcs kerülgetett, hogy az én babámat szoptatni akarom. 2x kapott bent, receptet ugyan kiváltottam, de hál istennek nem kellett még kinyitni. Egyenlőre ennyi, de biztos lesz még később, hogy máshogy csinálok valamit mint ahogyan képzeltem. 2 hónapos most a fiam.

Üdv 27N

Nem :) igeny szerinti szoptatast terveztem, vegul alig volt tejem, szoval kenytelen voltam tapszert is adni potlaskent(azelott a tapszerre ugy gondoltam mint a satanra, mindent megprobaltam es nem lett mennyisegi tejem, a mellem fejlodesi rendellenessege miatt)

Nem akartam hordozni, de nagyon megszerettem.

Kulon akartam altatni, az elso hat hetben tobbsegeben velem aludt ennek ellenre, de nem szerette szoval atkoltozott a racsos agyba.

Biztos lesznek meg ilyenek. A dackorszakra kivancsi vagyok hogy tudom majd megoldani :)

Es nagyon ideges tudok lenni az orok nagyokosokra akik tudjak gyerek nelkul “a tutit”, es keretlenul tanacsokat osztogatnak.

Nem.

Lányomnak is sikerült mellettünk kikötnie végül, pedig másfél éves koráig minden gond nélkül aludt az ágyában. Aztán egyszer csak elkezdte, hogy mellettünk akar aludni... az elején próbálkoztam határozott lenni, de szegény úgy üvöltött a kiságyban, hogy magunk mellé vettük, azóta se sikerült visszarakni (3 lesz).

Szülés előtt elterveztem, hogy én amikor csak ébren van, foglalkozok vele, fejlesztem, mindent összeolvastam, hogy mi segíti a fejlődését, úgy voltam vele, hogy non-stop mondókázok vele stb.... aztán kicsit több lett abból, hogy csak néztem ki a kómás fejemből, amíg ő szétszedi a házat :D

Biztos van még amúgy ilyen, szülés előtt az ember annyi mindent eltervez, aztán az élet átír mindent.