Mindent úgy csináltatok a gyereketek születése után, mint ahogy előtte terveztétek?

Nem. Az alvás nálunk is úgy volt, hogy én határozottam állítottam, hogy a külön szoba a normális, mi sosem fogunk együtt aludni. Dehogynem. Fél évesen kezdett elég sokszor kelni éjjel, azóta első ébredéstől együtt alszunk (az megmaradt, hogy a saját ágyába teszem le, így van közös időnk a férjemmel este nyugiban). Nagy együttalvás párti lettem, én ugyanúgy igénylem, mint a gyerek :D apának sincs semmi kifogása.

Aztán a szoptatás... valami nyűgnek képzeltem el, tartottam is tőle, ezért állítottam,hogy én aztán csak addig szoptatok, amíg "muszáj", kb. 6 hónapig, és minél előbb hozzátáplálom. Aha, 6 hónapig kizárólag szoptattam, és végül 2 éves kora után választottam el.

Alkalmanként, kirándulások alkalmával akartam hordozni, a vége az lett, hogy babakocsit alig használtunk, néha még most is hurcizunk, bár már főleg sétál a kisasszony (2,5 éves).

Nem tartottam katonás napirendet, az alvás kb. ugyanakkor volt, de enni nem kötelező délben meg ilyenek, csak ha éhes.

A lányom születése előtt hajlamos voltam inkább a régebbi elvekben hinni, amit anyáink alkalmaztak, azt tartottam jónak. Szülés után viszont ezeknek az ösztöneim, érzéseim totál ellentmondtak, úgyhogy végülis semmit nem csináltam úgy, inkább a kötődő nevelés irányába fordultam.

Ami tényleg úgy is lett azok közül, amit előre mondtam, az az, hogy nem hagyom sírni, és amíg picike, abszolút igény szerint szoptatom.