Mennyire voltál kiskorodban válogatós? A szüleid megértették ezt, vagy rád kényszerítették az ételt? Miket nem ettél meg, és ez azóta változott-e?

Nagyon

Nem értették meg.. kényszer is volt.

Aztán orvoshoz vittek.

Szimpla súlyos vashiány okozta a problémámat.

Miután visszaállították mindent is szinte megettem.

( azóta is minden évben 2 vaskúra kell.. pedig a haemoglibonom rendben van..paradoxon.. lányom is így van)

Én nagyon válogatós votam gyerekként, de nem kényszerítettek rám semmit. Sovány is voltam, örültek ha eszem, ezért általában mindig főztek valami fogamra valót is. De amit szerettem, abból ettem rendesen.

Nálam változott rengeteget felnőtt koromra, most már nem vagyok különösebben válogatós (férjem szerint, aki szó szerint mindent megeszik, persze igen :-)). Amit most sem eszem meg, az a gomba és a tökfőzelék, meg a tengeri herkentyűk (halat szeretem), illetve a belsőségek közül a pacal, szalontüdő.

Gyerekként főzelékből csak borsó, bab és krumpli amit megettem, káposztát, karalábét csakis nyersen rágcsáltam, zöldbabot se ettem, spenótot, sóskát, sütőtököt, cukkinit, brokkolit sem, semmilyen rakott zöldséget, majonézes dolgokat sem, tojást csak ritkán főtt tojásként (bár a bundás kenyeret azt hiszem szerettem), és a tejet sem ittam meg (de a sajt, túró, joghurt, kefír az ment). Plusz minden húsról levágtam a legkisebb kis zsírdarabot is.

Nem voltam különösebben válogatós, de azért voltak olyan dolgok, amiket nem szerettem. Nem erőltették, viszont alternatívát sem adtak- szóval ha valamit nem akartam megenni, nem kellett, nem volt kötelező, de akkor éhen maradtam. Mivel volt egy tesóm is és radikálisan más dolgokat szerettünk, ezért voltak napok, amikor neki kedvezett anyám, más napokon nekem, és nem főzött egyszerre hatfélét, csak hogy mindenki találjon valami fogára valót (én sem teszem, alapvetően egyetértek ezzel a hozzáállással).

Azóta már azokat is megeszem és van, amit szeretek is azok közül, amiket gyerekkoromban nem szerettem (pl padlizsán, töltött káposzta, hal, ilyesmi). Most sem vagyok semennyire sem válogatós, bár azért vannak preferenciáim továbbra is.

2. Vagyok

Amúgy egy ideig tök megértőek voltak…

Csak utána tényleg semmmmmmmmmmmmit nem ettem meg.

Még az édességet sem.

Mai napig emlékszem

Egyszerűen nem voltam éhes..

Az a 2 falat amit kóstolásgyanánt leerőltettek elég volt.

Nagyon az voltam, de mostanra sokkal kevesebb dolgot eszek meg!

Nem tudtak mit csinálni, ha nem ettem hát nem ettem.

Most is ez van, inkább rosszul vagyok az éhségtől, de nem eszek olyat amit nem szeretek.

Gyümölcsöket akkor még ettem, mostmár csak évente 1-2 alkalommal, zöldséget szintén

"szörnyűségesen" válogatós voltam, tehát amíg el nem költöztem otthonról, minden étkezés üvöltözésből, tányér- vagy ajtócsapkodásból (apám részéről) és sírásból (én részemről) állt. szerencsére iskolaidőben csak reggelizni és vacsorázni kellett otthon, ebédelni csak a szünetkben. meg néha talált magánka az a fsz valami külföldi munkát, és akkor pár hónapra elhúzott a pcsába.

nem eszem meg (a mai napig) a zsíros húsokat, a bármilyen leveseket, a főtt-párolt zöldségeket, és minden további összeroggyant változatukat mint főzelékek, (viszont egy ponton rájöttem, hogy sütve vagy nyersen nagyon finomak!), a túl kicsire vágott húst (darált, gyros, hamburger...), semmilyen nemespenészes sajtot, allergiás vagyok (ezt most tényleg) a nyers paradicsomra, dinnyére, banánra, bár ez utóbbi kettőt szeretem, csak rosszul leszek tőle. a salátámon nem lehet olívaolaj, nem szeretem, ha összekavarodik a főétel a körettel a tányéromon, és ha a tésztán paradicsom alapú szósz van, annak a tésztÁN kell lennie, nem BELEforgatva (kevés kivétellel).

apámon kívül a mai napig senkit sem zavar.