Miért ilyen hisztis a fiam? Ez normális? Szeparációs szorongás vagy én csinálok valamit rosszul?

Ennyi idősen ez ilyen.

Normális. Lányommal is így volt, másfél éves kora előtt kezdődött, hogy senki sem volt neki jó, csak én. Voltak olyan hetek, hogy még az apja is alig-alig felelt meg, pedig mindig is rendezte, fürdette, kivette mindenből a részét. Félt a papáitól, félt a dédijétől, bátyámtól, sógoromtól...de a nőkkel is nagyon tartózkodó volt. Most 2 éves, és talán olyan 2-3 hónapja lett vége ennek, de akkor mintha elvágták volna. Azóta mindenkivel "jóban van", le se tojja sokszor, hogy ott vagyok-e, max néha megnéz. Elmúlik majd nálatok is.

Ó, a drága jó szepa szorongás, utána a dackorszak! 18 hónapos kortól 3 éves korig tartott az enyémnél, kőkemény volt. Kitartás! Csak szeretgesd meg mindig, néha egy ölelés csodákra volt képes. Nagyon nehéz, de egyszer vége lesz.

Lehet, hogy fogzik is, nem? Az én lányom akkor szokott ilyen kibírhatatlan lenni, ha fogzik, akkor semmi nem jó, ha felveszem, az jó, de akkor meg eszébe jut, hogy nem tud intézkedni, akkor az a baj hirtelen... aztán áttör a fog, és lenyugszanak a kedélyek. Plusz kezdődik a dackorszak, pl. néha egy pelenkacsere is 15 perc stratégiai hadművelet, mert ha nem jó pillanatában kapom el, akkor egy visító kismalacot pelenkázhatok. Szerintem ne hagyd sírni, ha úgy látod, hogy attól nem nyugszik meg. Én azt vettem észre, hogy az olaj a tűzre, ha ilyenkor otthagyom a levében főni. Kicsit várok, próbálom terelni a figyelmét, aztán ha nem megy, és behergeli magát, akkor adok neki egy cumit és felveszem és összebújunk, általában segít. Nehéz velük nagyon, de szerintem semmi baj nincs a fiaddal.