Normális, hogy a 7 éves gyerekem semmit nem játszik egyedül?

Igen, mert gyereknek gyerek a barátja. Ennyi idősen a fiammal az volt kb mindennap, hogy főleg nyáron, hogy felkeltünk, le a játszira, és gyerekekkel játszott, hétvégén is, hóba, szélbe, napsütésbe. :-D

Kéne neki olyan gyerektársaság, akivel jól elvan, vagy leglalább egy db. gyerek. És szülőkkel kontaktálni, áthívni, játszóházba menni, ilyenek.

Nem minden gyerek van el magának, a fiam kb 11 éves koráig igényelte nagyon ez a bandázást.

Az a baja, hogy a családdal akart lenni. Ti a kistesóval foglalkoztok, együtt vagytok, ő is ott akar. Nem kell a szobájába küldeni, mert azzal megbántod, kirekeszted. (Aztán hamarosan az lesz vele a gond, hogy ki sem bújik a szobájából, nem áll szóba veletek.)

Vegyen részt ő is a kistesó körüli dolgokban! Segítsen hozni-vinni, daloljon neki, meséljen neki, mutogassa a képeket a könyvéből, ringassa. Építsen neki valamit legóból, rajzoljon neki vagy róla, bábozzon a plüssökkel ...

Ha ilyet csinál, nagyon dicsérjétek meg! De amikor ehhez már nincs kedve, akkor sem kell elküldeni, legózzon ott (ha megígéri, hogy elpakolja). Persze nem bánthatja, nem zavarhatja a kicsit.

Tényleg annak örüljetek, ha még együtt szeretne lenni veletek! Nem tart már sokáig.