Én sajnálom elaltatni a gyerekeket?
Bennetek nincs rossz érzés, miután lefektettetek a gyeereket. Van amikor még ugrálnak, nem fogadnak szót a mese után, hiába kérjük, hogy aludjanak. Ott vagyok vele vagy apjuk tobb mint fél órat vagy egyet, de 10 óránál tovabb nem maradunk ott, mert nekunk is készulni kell a másnapra. Opyankor puszit nyomunk az arcukra, elköszönünk, rakunk éjszakai fenyt es otthagyjuk őket. Fekszenek az ágyban (kameran latjuk), de nem alszanak még. Bennem ilyenkor olyan lelkiismeretfurdalas van, hogy meg biztos fent lennének, én sem szeretném ha csak úgy parancsra kéne aludnom.
Titeket nem bánt?





Nem sajnálom, sőt! Így is sokszor nehezen kelnek fel reggel, mikor indulni kell oviba-suliba. Az ő szervezetuknek még borzasztó nagy szüksége van az elegendő pihenésre.
És bevallom őszintén, én is marha fáradt vagyok estére, és örülök ha végre csend és nyugi van. És nem éjfélkor szeretnék minden nap ágyba kerülni.
Köszönöm a válaszokat, de sokan nem értették meg a kérdésem.
Na nem baj. 😊





Egy gyereknek szüksége van a szabályokra, a következetességre.
Mit kellene azon sajnálkozni, hogy a gyerek vég nélkül mókázna, ha tehetné, de nem teheti?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!