Mit csináljak, hogy visszaszerezzem az irányítást?

Persze, hogy szaladgálni vágyik, hát attól gyerek! Istenem! Nem nyugdíjas! Ha te ücsörögni akarsz és ő ebben zavar, ne vidd strandra! Van saját akarata, felfedezi a világot. Ez a dolga. Ugye nem szeretnél krumpligyereket, aki ahová leteszik, ott marad órákig! Van, amiben nem kell ellentmondást tűrni, de ezt minél kevesebb, abszolút szükséges dologra korlátozd. A veszélyes helyzeteknél nyugodt hangon magyarázd el, mért nem csinálhatja, hogy ne csak a korlátozást tapasztalja, hanem tudja, hogy annak oka van.

Nem feltétlenül és mindenáron kellene kerülni az ilyen helyzeteket. Minél előbb megtanulsz vele bánni, később annál jobb lesz. Ha nem akar jönni, felveszed. Ha nem viselkedik hazajöttök. És nem feltétlenül kell a széltől is óvni. 1,5 éves, az a dolga, hogy felfedezzen. Legfeljebb elesik, tetszik vagy nem, most az a feladat, hogy tapasztaljon.. bár nem leszek a véleményemmel népszerű.

Szerintem (is) túlságosan korlátozod. Meg mi az, hogy _megfordítottad_, hogy a másik irányba menjen? Én is kiakadtam volna :D

Keritéses játszótér, aztán mehet ahova akar.

Ne haragudj, de teljesen normálisan viselkedik. Igen ez a korszak erről szól. Az ő agyuk nem képes feldolgozni, hogy ne. Nem látják a veszélyt, de nem viselik, ha korlátok közé szorítják őket. Olyat vársz el tőle, mintha most azt mondanám számítsd ki ezt a nagyon bonyolult, összetett egyetemi matematikai feladványt. Egyszerűen nem érti. Ezt a strandos helyzetet te kreáltad, mert elvárod, hogy felnőttként viselkedjen és megmaradjon a karodban. Nem fog. Ebben a korban próbáljuk megelőzni a hisztit, ha nem megy kiemeljük a szituációból. Nagyon nehéz időszak ez, de tudd, hogy normális. Ő nem veled akar kicseszni és nem rossz gyerek, hanem egyszerűen életkori sajátosság. És a gyerekeknél nagyon jól működik, ha választhatnak: most pelust kell cserélnünk. Te jössz, vagy anya vigyen? A sárga vagy a fehér krémet választod? (Nálunk mindig van több popsikrém, had döntse el ezt az óriási kérdést :D) Nem csodaszer, de sokszor bejön.

Nálunk a strandon jól beválik a módszer, hogy adok neki valami kis feladatot. Pl segítsen elkenni a naptejet. Akár rajtam, akár saját magán. Az utcán nálunk is volt egy ilyen időszak, hogy richtig az autóút közepén vetette le magát, hogy márpedig neki nem foghatja senki a kezét, de hát ez van, akkor mindig elrángattuk a veszélyes helyről és az út túloldalán mondtuk neki, hogy amíg átmegyünk az úton, addig muszáj a kezünket fognia. Most már az van, hogy ha nem szeretné, a járdán nem kell fognia a kezünket, de előre szólunk, hogy ott jön az autóút amin átmegyünk, ott majd muszáj lesz fognia a kezünket, és ez így beválik. Sőt, azt tapasztalom, hogy a legtöbb "nemszeretem" dologban sokkal jobban partner, ha előre elmondom, hogy mi fog történni. Meg adok neki időt feldolgozni. Pl a strandon nagyon benne van a csúszdázásban, de nekem pisilnem kell, nyilván nem hagyom ott magára, szóval szólok neki előre, hogy akkor most csúszik egy utolsót, és utána megyünk pisilni. És beválik, és kb minden ilyen dologgal kapcsolatban nagyon együttműködő, ha tudja előre, mire számíthat. Pedig most 23 hónapos, 16 hónapos kora óta ébredezik benne a dackorszak szelleme és kb hétről hétre erősebb, szóval tudom, miről beszélsz :D De érdemes nem ellenállni a gyereknek, hanem inkább megérteni, hogy mi zajlik le benne és alkalmazkodni. Ő még ugyan kicsi, de nem hülye, és zavarja, ha nincs beleszólása, nem tudja mi történik vele, ezért érdemes bevonni az ilyen eseményekbe annyira, amennyire lehet. Amikor rohangálna, de pelust kell cserélni, akkor meg érdemes megértéssel fordulni felé, és elmondani neki, hogy érted, tudod, hogy ő most szaladgálni szeretne, de előbb pelust cseréltek, utána mehet amerre lát. Nálunk a lányom már elég jól beszél (de amúgy szerintem ha nem is beszél, érteni nagyon jól érti, hogy te mit mondasz), ő ilyenkor néha azért ellenkezik egy kicsit, de néhány "Nem! - De! - Nem! - De!" jellegű rendkívül intelligens interakció után rávehető az együttműködésre :D Következetesen betartom azt, amit mondok neki viszont, akár jó akár rossz dologról van szó. Tehát ha megígértem, hogy peluscsere után szaladgálhat, akkor tényleg elengedem, ha megígértem, hogy ez az utolsó csúszdázás, akkor utána tényleg elviszem onnan, ha megígértem, hogy miután mittudomén, fogat mostam odamegyek vele rajzolni, akkor fogmosás után tényleg odamegyek vele rajzolni, még ha már el is hallgatott a nyaggatással, ha egy nemkívánatos viselkedést azzal büntetnék, hogy elmondom neki, a következő alkalommal hazamegyünk, akkor a következő alkalommal tényleg hazamegyünk. Pillanatok alatt megtanulják, hogy amit mondasz, az tényleg úgy lesz, és akkor sokkal könnyebb is lesz velük bírni később is. A lányom is néha leveti magát üvöltve a földre, de ez nem manipuláció, ez a feszültségének a levezetése, ilyenkor inkább odamegyek mellé és ha szeretné, megölelem és vigasztalom (általában az ölembe bújik és egy pár percig ott szipog rajtam), ha kiadja magából a feszkót, utána sokkal jobb lesz neki is. Na meg könnyű azért egy gyereknél felismerni, hogy ha éhes/fáradt/túlingerelt, akkor gyakoribbak a hisztik és ellenkezések, szóval ezeket a helyzeteket is érdemes elkerülni, hogy direkt azért ne szopasd magad.