Másnak is meg keseríti a napjait az egész nap hisztiző, dacolo gyerek?

Ha én bármikor is a védőnőre, a háziorvosra vagy az állami fejlesztésre vártam volna... még talán mindig magatehetetlenül a földön feküdne a gyerekem és egy árva mukkot nem szólna.

Még miután megkaptuk sok magán után az államit és elvileg haladnunk kellett volna, akkor is rengeteg asztalcsapkodásba került, hogy mindig továbbléphessünk a következő fejlesztésre.

Ha fontos a gyereked, nem vársz SOHA.

Jah, amikor indulunk bölcsibe, játszótérre, bárhová, tehát még oda is ahova imád menni, mindig elfut öltöztetés elől, játssza magát, úgy kell lebirkóznom néha egy zokni felvétel miatt. Mondjuk 5bol egyszer normálisan képes együttműködni.

Fürdésnél szintén sokszor szabotál, utcán sétánál véletlenül se arra megy, amerre mennünk kell. (Nyilván szoktunk csak úgy bóklászni, de van hogy sietni kell, es nincs időm energiám a dolgaihoz.) Néha felkapom az utcán egy viszem, mert így legalább haladunk, ilyenkor ordít, aztán leteszem, utána vagy sikerül normálisan menni, vagy nem.

Nekem is vannak olyan napjaim amikor birka türelemmel tűrök, és elterelem valahogy a figyelmét hogy hallgasson rám, maskor meg nincs türelmem a sokadik ilyen után, kiabalok tehetetlensegemben hogy miért ellenkezel folyton... persze, tudom hogy nem kéne felkapnom a vizet, de az életem nem egy wellness hétvége, dolgozom, nem vagyok kipihent, ha bárki kritizálna, lehet 1 hetet a helyemben.

Ettől függetlenül más dolgokban meg tök értelmes, úgyhogy úgy vagyok vele, csak át kell valahogy vészelni ezt az időszakot, magyarázok neki sokat, hogy mit miért kell, miért nem lehet kiszaladni az útra, miért kell cipőt felvenni, stb..

(2 és fél éves)

Én is azt mondom, amit az előttem lévők írtak: ez nem sima dackorszak. Főleg akkor nem, ha nem is kommunikál veletek.

Mielőbb intézkedj, hogy valaki megvizsgálja (tudom, most jön a nyár és ilyenkor megáll az élet, de próbáljátok felkutatni egy gyerekpszichiátert vagy alapítványt, ahol autistákkal foglalkoznak).

A lányom autista, ő 2 éves korában volt ilyen: nulla kommunikáció, nem beszélt, nem mutogatott, reggeltől estig tartó üvöltés, sírás, stb. A védőnőnk szerint ez csak dackorszak volt, de valahol érezni lehetett, hogy ez nagyon nem normális. Az 500 méterre lévő boltba nem tudtunk átsétálni kiakadás nélkül.

Akkor azt hittem, hogy belepusztulok! Szerencsére nagyon jó szakembereket találtunk, akik fejlesztették a kicsit, nekünk pedig segítettek megérteni a viselkedését. Egyre jobban ráhangolódtunk egymásra. Elmúlt 1,5 év, és a gyerekem beszél, mondókázik, jó kedvű, bájos gyerek, akiről nehéz megállapítani,hogy más, mint az átlag.

Csak azért írom le, hogy ne keseredj el! Keressétek a megoldásokat,a számotokra megfelelő szakembereket és csak a gyerek érdekeit nézve törtessetek előre.

Én is azt mondom, hogy vidd el minél előbb magánba, de szerintem oda sem jutsz be előbb szeptembernél. De!

A Nevelési Tanácsadótól sokat ne várj, ők nem segítenek. Nekünk csak az 8 hónapig tartott, hogy aláírják a papírt. Minél előbb el kell kezdeni a fejlesztést Gyógypedagógushoz vidd, a gyerekpszichológus max. annyit tud, hogy diagnosztizál, de fejleszteni ő nem fog.

[link]

[link]