Mi az amit úgy gondoltok, hogy jobban csináltok gyereknevelés terén, mint az "átlag"?

Nem ütöm meg a gyerek semelyik testrészét se dühből, se nevelő célzattal(szerintem ezzel már a szülők 80%ánál jobb vagyok) és emberek között mindig jól néz ki, ápolt és a ruhái illenek egymáshoz, különösen figyelek a megjelenésére, sokat is dicsérik(itthon nem ez van, de szerintem itthonra nem kell csininek lenni).

Más területeken meg.. hát nem mindig eszünk az asztalnál, sokszor kanapén, ágyon, kisasztalnál a nappaliban, behozzuk a reggelit, átjön az én ágyamra és együtt nézünk szombaton mesét az ölemben lévő laptopon. Na ez senkinek sem tetszik, aki eddig hallotta, ebben rosszabb vagyok másoknál:)

Nem csicskulok. Nincs pl olyan, hogy leülünk enni, és jön az "anyaaa, ez kell, az kell, önts inni, kérek egy papírtörlőt, kérek egy poharat" stb, és akkor én pattanok. Nem. Ha a család többi tagja megeheti a kajáját nyugodtan (akár együtt eszünk épp, akár külön-külön), akkor én is. Ez az elejétől így megy, és megszokták, nem is ugráltatnak. A férjemet se ugrálom körbe, felnőtt ember, teljesen természetes, hogy megosztunk minden teendőt.

Ugyanígy volt babakorukban, én sosem voltam az, aki még sz.rni is vitte őket magával, meg nem mosott hajat hetekig, meg nem ivott melegen kávét, meg nem tette le a gyereket 2 percre sem. Ha sírt 3 percet, akkor sírt, ez van. Aki azt állítja, hogy nem tudja ezeket a dolgokat megoldani gyerek mellett, mind mártírkodás.

Illetve ez a helyzet az iskolai dolgokkal is. Nyilván segítünk mindenben ha kérik, de ha nincs kész a házi, mert elfelejtették, hát így jártak, én biztos nem csinálom meg helyettük este 9-kor. Vagy nem szólt valamelyikük időben, hogy be kell vinni valamit, hát puff neki, nem rohanok péntek este fél 10-kor a Tescoba sem.

Ez így leírva helyenként durvának tűnik, de nincs semmi durva benne, ők ezt szokták meg, így nőnek fel, abszolút normális nekik, hogy az anyjuk vagyok, nem a bejárónőjük meg az inasuk, DE mindenben számíthatnak rám. Viszont elvárom a koruknak megfelelő önállóságot, mert arra lettek nevelve, és ez kifejezetten a hasznukra válik, szépen odafigyelnek a dolgaikra. Ha mindent én oldok meg helyettük, akkor nem is rögzül bennük, hogy hú bakker, hát ezt legközelebb észben kéne tartani. Nem is beszélve arról, hogy az én idegrendszerem is hálás érte, hogy rengeteg elkerülhető stressztől kímélem meg. 😃

A környezetemben nem ezt látom. Az anyukák jellemzően próbálnak erőn felül teljesíteni, hogy minden IS tökéletes legyen, ami persze nem jön össze, és depressziós idegroncsok lesznek. Hát, én ezt nem szeretném...

Tudatosn tudom kezelni a hisztit. Figyelek rá, hogy megtörjem az otthonról hozott rossz mintákat, sémákat. Tudatosan erősítem az önbizalmát és az érzelmi intelligenciáját, azt hogy ki tudja és ki is akarja fejezni az érzéseit, még akkor is ha azok nehéz érzések. Illetve korának megfelelő önállóságra nevelem.

Bölcsis visszajelzések alapján jó úton vagyunk és magam is azt látom, hogy kevesen tudnak túllépni például a "leordítom a gyerek fejét, ignorálom vagy hideg víz alá dugom amikor hisztizik" attitűdön, amit otthonról hoznak.