Hogyan lehet egy ilyet túlélni?

Miért kell ilyen dolgokon agyalni?

mi lenne ha épp megélnéd a jelent?

Amúgy meg: nincs választásod, pláne ha van másik gyermek..

Nekem a 3 éves unokaöcsém és 1 hónappal a 8.születésnapja előtt az unokahúgom halt meg.

Mindenkinek belehalt egy része.

De míg unokaöcsém családja talpra állt és lett 2 másik gyermekük, addig unokahúgom családja tönkre ment teljesen, hiába lett a meglévő gyermek mellé még egy.

Ne agyalj feleslegesen ilyen dolgokon mert azon kapod magad majd, hogy pánikbeteg vagy aki agyon félti irreálisan a gyerekét.

Hú,mi rosszat írtam,amit más nem? :/

3as voltam

Elképesztő, hogy vannak, akik ilyen történeteket képesek lepontozni.:( Nekik üzenem, hogy hiába nyomkodjátok a piros x-et, attól még ilyen előfordul sajnos, és nincs ellene védve senki. Ti sem. Akkor sem, ha dacosan nem hiszitek el, és mint egy óvodás, lepontozzátok azt, aki látott már ilyet.

De végülis ez is egyfajta önvédelmi mechanizmus, szóval valahol érthető. Csak épp iszonyú bunkó dolog.

En 5 hetesen vesztettem el a fiam. 40 hétre született közel 4 kiloval.

Most lesz 3 eve. Nincs nap hogy ne gondolnék ra.

Hogy éltem túl? Anyut es a tesómat jobban megviselte, azaz rosszul fogalmazok..

Ok nagyon rosszul dolgoztak fel, en támogattam őket mikor nekik kellett volna engem támogatni. Fél évig csak vegetaltam, nem csináltam semmit. Utánnam mentem el kirandilni, de azt is fájó szívvel hogy most együtt mehetnénk. A kocsiba ha beultem hátul babasirast hallottam, emiatt volt is 1 balesetem majdnem mert automatikusan hátra néztem.

Aztán egy jo felevig (utólag szegyellem de ez kellett akkor) ittam mindennap. Az orvos frontint es xanaxot akart adni, mondtam hogy dugja fel magának, azóta mar nem iszom csak néha de akkor az kellett... Nagyon fájt a babaszobat "eltenni". Üvöltöttem a fajdalomtol amit éreztem, ugy rúgta rám a szomszéd az ajtót hogy mi történt... Nagyon nehéz mindennap, a fájdalom nem enyhül pedig lassan 3 eve. Meg tanultam vele együtt élni, azóta sincs másik Gyerekünk...

A férjem? A férjem a munkába menekült, 7/7 dolgozott, napi 15-16 órákat.. O így dolgozta fel a gyászt.

A férjem nem enged ki a temetőbe egyedül mert annyira megvisel ha ott vagyok, hogy élő zombi leszek konkrétan. Sokszor elképzelem milyen lenne, hol lennénk, mit csinálnánk éppen..

Senkinek nem kívánom ezt a fájdalmat amit ateltem/ atelek 😪🖤

A leges legnagyobb félelmem... a lányom úgy lett, hogy elméletben nem lehettem volna terhes. Én még ekkora szeretet nem éreztem, mimt amit én adok és ő ad vissza... nem akarok rá gondolni sem, hogy mi lenne ha... belepusztulok a gondolatba is

Viszont én a testvéremet vesztettem el. Én 6, ő 12 éves volt. Baleset... végignéztem... majd utana azt is, ahogy a szüleim leépülmek

Ők összekapták magukat az évek alatt

Nekem nem menne