A te gyerekedet mennyire neveled elfogadásra?

Ez tánc óra, amíg a gyerekek bent táncolnak(halljuk), addig mi szülők kint beszélgetünk és várunk.

Kötelező párban lenni néha, tehát ez nem a "szabad játék kategória" írtam is, hogy alsós korosztály.

Nem csúfolja, csak tapintatlan, hogy mások előtt meg a lány előtt közli, hogy vele nem akar mert a lány ilyen meg olyan. Szokott lenni kis szünet is az egy óra alatt, akkor sem akar a lány társaságában lenni, és ha mondjuk ketten a barátnőjével cseverésznek abban a 10 percben, odamegy a lány is, mondja az enyém, hogy nem szeretne vele beszélgetni, és nem érti mit mond(nem kedvesen), és ugye mi ezt mind látjuk/halljuk szülők és nagyon rossz látni, hogy szerencsétlen gyerek nem csinál semmi rosszat, az enyém meg kirekeszti olyanért, amiről nem tehet.

Nem azt várom, hogy világi jó barátok legyenek és naponta játszanak, hanem gondoljon rá minden táncórán legalább 5 percig, amíg kedves vele, beszél hozzá, és esetleg nagyritkán párbaállásnál őt is párjának választja(több párválasztás van egy órán, tehát max 5 perc az egész). Ez egyáltalán nem egy trauma, hogy olyannal is kedvesnek kell lennie, aki nem a szíve csücske. CSAK KICSIT várnám el, és ezzel a többiek is így vannak szülők, és a gyerekek, a barátnő is észreveszi, hogy az enyém nem kedves.. Nem értelmi sérült a gyerek egyébként, csak kicsit más.

Heti egyszer van tánc, csak akkor találkoznak, kibírhatna 5 percet, amíg nem csak magára és az ő saját jó érzésére gondol, és kedves lesz valakivel, akinek ez sokat jelent. Neki ebből semmi kár nem származik, a lány se szavakkal, se tettekkel nem bántja.. Nem kell áthívni meg semmi, nem fogunk órán kívül együtt lógni, csak legyen pár jó szava máshoz.

Nem mond semmi csúnyát, csak azt hogy "nem értem, amit mond" "ő nem a barátom" "nem akarok a párja lenni" "én xy párja akarok lenni nem a tiéd", ha meg a lány panaszkodik a tanárnak, akkor az enyém ugyanezeket mondja, csak hangosan és dühösen, tehát konkrétan nem használ csúnya szavakat, csak kellemetlen helyzetbe hozza az igazságot/elutasítást mások előtt mondja a gyerek hiányosságaira hivatkozva.

Tuti semmi összezörrenésük nem volt, mert minden lépésüket halljuk. Az a max, hogy az enyém nem érti, amit a lány mond, és emiatt frusztrált lesz, vagy félbeszakítja, vagy ismételteti és továbbra sem érti. Nem tud vele kommunikálni és ez zavarja, meg nem is mindig logikus, amiről beszél a lány. Egy végtelenül cuki, álmodozó típus egyébként, visszahúzódó lány.

Nem, amíg a lány el nem kezdett sírni, hogy váltsanak párt, mert ő is akar az enyémmel(és a barátnőjével is lenni), addig nem volt elvárás. Nem tetszett neki, hogy van, aki nem szeretné őt választani magától. Utána már párcsere volt, amit az enyém nem viselt jól(ezt mondjuk megértem). Meg mondta, hogy nem oké, hogy az enyém és a barátnője bohóckodnak, csikizik néha egymást, viccelődnek, meg beszélgetnek egymással órán(kevesebbet) és szünetben. Azt is mondta, hogy ilyenkor fél(sírt mellé), pedig a gyerekek csak viháncolnak meg játszanak.

A lány nem erőszakos, hanem sír, szomorú és látszik hogy rosszul esik neki, nem tudja hova tenni, csak őszinte. Az enyém már inkább az, ő hangos és támadóan reagál az egészre, bár mondom, megértem a gyerekem érzéseit is, csak szerintem(meg minden felnőtt szerint) az enyémben lehetne annyi, hogy néha kedves mással is, nem csak magára gondol. Nem kell egész órán, csak pár percet, egy két kedves mondatot egy másik embertársanak, nem sajnálatból, hanem együttérzésből és viszonzásképp az elfogadásért, amit ő is kap, mert neki is van, ami nehezebben megy, mégsem rekeszti ki senki miatta. Plusz a többiek, a barátnője is gondoskodó, kedves azzal a lánnyal IS.