Tanács elfogadásra, elengedésre?
Egyedülálló kismama vagyok, itthon élek a családommal, jelenleg nem vagyok kereső képes, iskolába járok.
A barátommal nagyon bonyolultan lett vége (mondhatni szülő miatt) tehát bennem van harag, fájdalom, utálat, düh, de szerelem is.
Egy osztályba járunk ma beszéltem vele először a "szakítás" óta és úgy éreztem tombol kettőnk közt a szerelem, de mégsem lehetünk együtt. Az elején velem volt, akarta a babát, de most ott tart, tartott, hogy nem is az övé (ismét szülői rábeszéléssel). Úgy gondolom mivel ennyire befolyásolható és nincs önálló akarata így nem kellene vele foglalkoznom, de bennem van az, hogy még azért friss szakítás és szeretem, főleg, hogy nem kis szerelem volt, és "közös" gyerekünk lesz.
Szerintetek hogy kellene megoldanom?
Esetleg később mellém barát, férj hogyan?
A mai világban elfogadják az egyedülálló anyákat? Van normális pár?
Vagy egyelőre csak magammal és a babával foglalkozzak? De hogyan mikor mindennap látom és nem feledem az érzéseim?
válasza:Mi a kérdésed? Magad hoztad ilyen helyzetbe, 16 évesen nem kellett volna gyereket vállalni.
Majd lesz idővel parod.
válasza: válasza:Ha a családod melletted áll, szerencséd van.
Egyenlőre magaddal meg a babával foglalkozz, a pasi dolog később is ráér.
Minden második, harmadik család mozaik család, úgyhogy biztos nem azon fog múlni, hogy már van egy gyereked.
Ha úgy gondolja a srác hogy nem is az övé a gyerek, kell majd apaságit csináltatni, ha a gyerektartást nem akarja fizetni, majd akkor rájön, hogy az övé vagy sem. De még az is lehet kiáll magatokér és minden rendben lesz köztetek. Bár neki is kellenek a szülők a gyerektartást gondolom nem ő fogja fizetni ha osztálytársak vagytok.
Talán a szülőknek kellene leülni higgadtan megbeszélni a jövőt.
válasza:szia, szerintem is egyrészt a babával foglalkozz: járj el a vizsgálatokra, vigyázz magadra, stb.
Másrészt azokkal foglalkozz, akik melletted állnak: erősítsd a kapcsolatot, köteléket a szüleiddel. Nyílj meg előttük, fogadd meg a tanácsaikat, segítsetek egymásnak.
És igen, magaddal is foglalkozz. Remélem, van valami jó fej védőnőd, akivel tudsz beszélgetni mindenről. Készülj az anyaságra, de haladj a sulival is, ahogy csak lehet.
Jegeld a barátoddal való dolgokat. Nehogy te udvarolj már... hagyd a fenébe. Más fiún se gondolkozz. Fiatal vagy, lehet még sok minden, de ne most. Egyszerűen legyél vele higgadt, korrekt, bármit is érzel. Ha nehezek a napok, mondogasd, hogy "a babáért és magamért, felnőttként viselkedem", vagy ilyesmit :) Ha akar téged meg a gyereket, legyen ő is férfi, harcoljon, érveljen, hódítson meg újra, vegye ki a részét a gondokból, feladatokból. Felelőtlen hülyegyerek nem való egy kis élet mellé.
Magadnak adj esélyt, hogy felnőtt legyél, jó anya. Fel a fejjel, sokaknak így is sikerül ám!
válasza:Nagy szerelem lehetett ha úgy gondolja nem is az övé a baba.
Könnyebb azt gondolni, hogy minden a szülei hibája.
De nem, a csávó a paraszt, ha otthagy és ilyeneket gondol, normális férfi elküdené a búsba a szüleit és melléd állna.
válasza: válasza: válasza:Elég régi kérdésem, de eléggé felidegesített.
Nagy harcon, háborún mentem keresztül akkor és jól esett kiírni magamból, tanácsot kérni. Lehet, hogy fiatal vagyok, de szerintem sokkal jobb és felelősségteljesebb anya, mint sok 25-30 körüli..
Egyedülálló vagyok azóta is, és a legboldogabb nő, anya!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!