Hogy indul a reggeletek 6 év körüli óvodásotokkal?

Tanácsot, ötleteket, javaslatokat, bármilyen megoldást szeretnék kérni, ami beválhat reggeli ébredésre, kelésre, készülődésre.

Kisfiamnak hónap végén lesz a 6. születésnapja, a reggeleink egyszerűen katasztrofálisan alakulnak már nagyon régóta. Egyszerűen nem akar felkelni, kikelni az ágyból. Felébred, nyűglődik, forgolódik és nem kel fel. Ha végül felkel, akkor megy tovább a kínlódás, nem készül, nem öltözik. Azt mondja, még álmos, aludni szeretne. Úgy gondolom, eleget alszik, este legkésőbb 9-kor már alszik és reggel 7-kor ébresztem. Ebéd után már nem alszik az oviban sem.

Mindent bevetettem már, hogy jól teljenek a reggelek. Van napirendünk azóta, amióta elkezdett oviba járni, ugyanúgy telik a reggeli készülődés: felkelés, wc, fogmosás-mosakodás, öltözködés. Ennyi, semmi mást nem várok Tőle, így 6 évesen már azt, hogy mindezt önállóan megtegye (mindent meg tud csinálni ügyesen, ha akarja). De nem akarja. És nem arról van szó, hogy nem akar oviba menni. Nagyon szereti az ovit, alig várja. Oviból jár korcsolyázni és focira is, ez heti 3 napra való elfoglaltság, szoktak menni bábszínházba, minden hétre kitalál valamit az óvónéni. Nagyon szereti ezeket, így ezekkel szoktam érvelni, ha gyorsan kimászik az ágyból és elkészül, már mehetünk is az oviba, de ha nem teszi meg, nem tudunk menni, lemarad ezekről a szupi programokról.

Mintha nem értené, érdekelné, hogy mit mondok. Persze ha azt mondom, hogy jó, ha nem kelsz fel, akkor ma nincs ovi, akkor visít, hogy de Ő menni akar ... majd tovább fetreng az ágyban.

Kértem szépen, csúnyán, veszekedve, ordítva (igen, ide is eljutottam már többször is), próbáltam viccel elütni, próbáltam megbeszélni Vele többször is, hogy mit szeretne, hogy teljen a reggel (persze záros időn belül). Azt kérte, hogy reggel 1 rövid mesével ébresszem és mossunk együtt fogat. Így reggelente 7-kor ébresztem, hagyom még kb. 5 percet ébredezni, ekkor beülök mellé és elolvasom a rövid mesét, amire felébred (ez bevált) és kérem, hogy keljen fel. Ekkor Ő fogja magát és visszafordul, magára húzza a takarót és kirobbantani sem lehet. Hiába mondom, hogy megígérted, hiába kérem szépen, hiába mondom, hogy egyedül kell akkor fogat mosnom, hiába mondom, hogy ha gyorsan felkel és elkészül, még tud egy picit játszani is, hiába érvelek már minden szarral ... semmi sem hat.

Azt is kipróbáltam már, hogy hagyom úgy készülni, ahogy Ő akar (itthon vagyok a 7 hónapos Tesójával, nem kell rohanni munkahelyre), ez azt jelentette, hogy 7 órakor ébresztettem és majdnem 9 óra volt, mire beértünk az oviba. Ezzel szemben én azt kérem Tőle, ha 7-kor ébresztem, 8 körül érjünk be az oviba.

Azt is próbáltam, hogy márpedig felkelsz édes gyerekem és elkészülsz, mert azt mondtam. Na ez válik be a legkevésbé, mert elkezd dacoskodni és már csak azért sem hajlandó felkelni. Ekkor begurulok, megfogom és kihúzom az ágyból, hogy induljon készülni, de ez sem megoldás, mert elkezd sírni, hogy miért vagyok ilyen durva és legszívesebben én is sírnék, mert utálom, mikor már idáig jutunk.

Ma reggel azt mondtam Neki, hogy holnap 1x fogok szólni, ha nem hajlandó felkelni és elkészülni, nem viszem el oviba, viszont ezzel nem szeretnék élni minden alkalommal, de holnap ez lesz, ha nem teszi meg, amit kérek.

Bocsi, hosszúra sikerült, de egyrészt szerettem volna felvázolni, hogy sokmindennel próbálkoztam már, másrészt muszáj volt kiírni magamból, mert szétcsesz az ideg, hogy nem tudok hatni rá és hogy szinte minden reggel így kell elválnunk ovi előtt. Persze azt szeretném, ha jól telne a napja, ezért mindig kibékülünk, nagyon megígéri, hogy holnap más lesz, jobb lesz, aztán kezdődik előlről minden.

Köszönöm, ha értelmes, segítő választ adsz a kérdésemre.