Nagyon féltem őt. Mindenki így érez, mikor előszőr megy oviba a gyeremeke?

Én is nagyon féltem a lányomat, én is főleg a testi épségét. Ő már középsős, de még mindig nem tudom megszokni, hogy nem tarthatom rajta a szemem. Néhány naponta mindig valami aprócska sebbel, karcolással jön haza, vagy meséli, hogy bekoppantotta a fejét, stb. Ilyenkor persze elkap a gyomorgörcs, de próbálom magamtól gyorsan elhessegetni a félelmeimet, nehogy pont én vonzzam be a nagyobb bajt. Néha egyébként már én is nevetek magamban, amikor épp a legfrissebb sérülését mutatja...

Ilyenkor arra gondolok, hogy ez is a gyerekkor része, és a kisebb sérülései révén tanul meg egyre jobban vigyázni magára.

Az én kisfiam most lesz 2,5 éves és most kezdtük el az ovit.Én is nagyon aggódom miatta,h mit csinál addig amíg nem vagyok mellette!A mi ovinkba úgy vannak a csoportok,h van idősebb gyerek is a csoportban meg pár hasonló korú mint az én fiam.De igazán az rémített meg hétfőn,h egy kisfiú aki olyan idős mint a fiam egy nagyobb gyerek lelökte a lépcsőn...szegénykém fejjel lefelé jött!!!Pedig van 3 óvónéni is a csoportban.Sajnos ilyenkor én mindig arra gondolok,h akár ki is törheti a nyakát!!!!

Előtte is volt egy eset amikor az óvónéni után jött egy pici lefelé a lépcsőn és 3-4 lépcsőfokot gurult lefelé.

Na szóval ezek után mire gondoljon egy anya?!?!Persze biztos történik ilyen máskor is csak én azt nem látom.Így mindig bennem van a félsz nehogy baja essen,pedig még csak 2-órát hagyom ott egyedül.