Hogy csinàljàtok anyakènt, hogy ne bolonduljatok meg az aggodalomtól?

Engem az érdekelne inkább, hogy mivel foglalkoztok?

Nem akarok sztereotípiákat gyártani, csak a közvetlen környezetünkből tudok kiindulni. Általánosságban, aki vezetőként, vagy valamilyen "egyéb nyomás" alatt dolgozott/dolgozik, esetleg alapbóp gyerekekkel foglalkozik, azt valahogy én kevésbé látom paramaminak, mintha jobban kezelnék a felelősséget, a stresszt és a hirtelen döntéshelyzeteket. Valahogy mintha beléjük lenne kódolva, hogy oké, elesett, fel kell állni, leporolni és menni tovább. Vannak "bukták" az életben, de sebaj, menni kell tovább. És a gyerek is hihetetlen gyorsan alkalmazkodik, felpattan, anyára néz, aki a lehető legtermészetesebben közli, hogy semmi baj, futás tovább és ő fut.

Kíváncsi lennék, hogy máshol is van-e párhuzam esetleg. :)

11. Szerintem van párhuzam, én a munkahelyemen megszoktam a felelősséget és a váratlan, súlyos helyzeteket, masrészt ebből is fakadó szerepkonfliktussal (is) magyarázom a lányomnál ezt a nevelesi parát.

Ez is szar. Ha kiabál (most lesz 3): jajj mi lesz ha ilyen hangos lány lesz. Ha túl csöndnen van - nem fog érvényesülni. Ha dacol -ugye nem lesz tiszteletlen. Ha engedelmeskedik - jaj nem nyomtam túl el?

Kicsit túlozva írom le, de ez a női karakter - női sors vonal nálunk abszolút többgenerációs, azért javasoltam a könyvet.

Mozgások, baleset, betegségek terén mi lazák vagyunk.

11

Nővér vagyok. Abban lehet valami,hogy tanultam mindent, tehát sokszor bennem van,hogy mi baj LEHET egy adott szitu miatt ( agyvérzés eséskor,fulladás pl.kajadarab miatt etc) a másik probléma meg az,hogy folyton bújom a fórumokat,híreket és ott mindig olvasok ritka eseteket,borzalmakat,hogy mik történtek már gyerekekkel. És lehet ezek olyan esetek,hogy millióból 1 de az van bennem,hogy mivan ha mi leszünk az az egy? Ez szörnyen káros de nem tudok erről leszokni. Ráadásul a fiam igazi kamikaze. Mindent,de tényleg mindent megeszik.. amit talál. Múltkor porszívóztam,felmostam de a fürdőben mégis talált valamit amit betömött azonnal így azt se tudom mi lehetett. De utána elkezdett fuldokolni,úgy kellett hátbaverni míg végül lement. Én már akkor sírógörcsöt kaptam majdnem. Valszeg pók lehetett mert egyébre nem tudol gondolni. A férjemet kikészítem ezzel,szerinte mindent túlreagálok.

Mi történne vele? Elesik, megüti magát, nagy ügy.

Biztonságossá kell tenni a lakást, aztán menjen. Lesz pár púpja, vagy akár a kezét is törheti, de ez az élet velejárója, bármennyire kellemetlen is kórházba menni a gyerekeddel.

Ezzel csak azt éred el, hogy vagy nyámnyila lesz, vagy amint tud, lázadni fog a túlféltésed ellen.