Hogy csinàljàtok anyakènt, hogy ne bolonduljatok meg az aggodalomtól?

Bízom a gyerekemben, és arra gondolok, hogy ha az utolsó putris néprétegnek 6 általánossal sikerül 15 gyereket életben tartania legalább kamaszkoráig, akkor annyira nehéz csak nem lehet.

Amúgy persze figyelek, hogy nagy balesetek ne történjenek, de most ha néha elesik, megüti magát, az előfordul, sőt, kell is, hogy megtanuljon jól esni, megtanuljon vigyázni magára, tudja, hogy vannak következményei az eszetlen rohangálásnak. Megvigasztalom és megyünk a dolgunkra tovább. Azért szerintem aminek komolyabb következményei lehetnének, az egyből látszik (pl agyrázkódás meg ilyenek, ha ennyire nagyot esett valahonnan, azt egyből észreveszed).

A kicsik még gumiból vannak, nyilván nem jó látni, ha fáj valamije vagy beverte magát, de pillanatok alatt elfelejti ő is, ha történt valami. Bízz magadban, hogy elég jó anyja vagy és pont annyira tudsz rá vigyázni, amennyire kell.

Nincs valami oka? Gyerekbaleset akár generációkkal ezelőtt a családban? Az megmyarázhatná. Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c könyve nagyon jó.

Én a lányomat attól féltem, hogy elnevelem, a fiamat balesetektől, de csak átlagos mértékben, vagy inkább lazàbb vagyok, mint az átlag. A lányomon viszont állandóan agyalok, mondjuk vannak is furcsa dolgai, de szerintem ez nálam valami hozott aggodalom inkább.

Ugyanez vagyok én is, 15 hónapos a fiam. Egy nátha miatt 4 kg-mot fogytam. Én már szakemberen gondolkozom és tuti nem lesz még egy gyerek. Én sem tudom élvezni ezt a szép időszakot,mindenben potenciális veszélyt látok. Na,engem pedig nem féltettek túl,sőt..

8, ha az én korom is érdekel ilyen fososként, 33 vagyok. :)