Mit tegyek, ha fiam az igérete ellenére nem foglalkozik a kutyával?
11éves a gyerek, és már régóta könyörög egy kutyusért. Egy aprócska 2 szobás lakásban élünk hárman, ami alig 60négyzetméter. A férjem nagyon ellenezte a kutyát a szükös hely miatt, és mivel mindketten dolgozunk, nem is van időnk/energiánk foglalkozni vele. Persze a gyerek mindent megigért, hogy majd ő gondját viseli, törődik majd vele és rendszeresen leviszi.
Végül belementünk és már harmadik hete velünk él egy kistermetü máltai bichon. Természetesen előtte elbeszélgettünk a gyerekkel, hogy ez mekkora felelősségel jár, és élete végéig törődnie kell majd vele. Eddig minden nap kapott 300 forint zsebpénzt, amit arra költhetett amire akart: játék, benzin a kismotorjába, tavaly hoverboardot vett magának stb. Most megemeltük napi 400 forintra, de azzal a feltétellel, hogy ezentúl neki kell a kutyára költenie.
Kb. a harmadik napig tartott a varázs, addig valóban lelkiismeretesen foglalkozott vele, rendszeresen levitte, és ha bepiszkolt akkor szépen feltakaritotta. A következő délután arra értünk haza a férjemmel, hogy már a bejárati ajtó előtt büzlött a lakás, miközben gyerek a számitógépen játszott. 4helyre is odapiszkolt, mert egész nap nem vitte le egyáltalán, sem iskola előtt, sem utánna. A férjem nagyon dühös lett, feltakaritatta vele az egész lakást, és megvont egy heti zsebpénzt. Egy hétig úgy tünt, hogy tanult belőle, aztán ismét napról-napra kezdte elhanyagolni, mignem ismét zsebpénz nélkül maradt. Már nem volt pénze a motorozáshoz, és anyámnak kezdett sopánkodni, aki végül adott neki 10 ezer forintot.
Erre a férjem a kismotort vette el tőle, és megkérte édesanyámat, hogy ne pénzelje a gyereket, mert oka van annak, hogy megvontunk tőle.
Ultimátumot adtunk neki, hogy a jövöben vagy gondját viseli a kutyusnak, vagy elvisszük. Ismét mindent megigért, de alig néhány napig tartott a szorgalma, mignem végül már ő mondta, hogy inkább vigyük el a kutyát édesanyámhoz, mert ott lenne kert és sokkal boldogabb lenne a kutya.
Persze ez burkoltan azt jelenti, hogy szabaduljunk meg tőle, mert túl nagy teher számára az a napi néhány perc séta.
11 évesen nem lehet ilyen hosszú távú ígéreteket előre tényként kezelni, mert vagy felmérte tényleg hogy mennyi munkával jár és csinálja becsületesen minden nap, vagy nem. Életkori sajátosság, ez nem azt jelenti hogy hülye a gyerek hanem hogy nem felnőtt.
Egy kutya egyébként is sok munka, főleg ha lakásban van. Apám általában naponta kétszer viszi sétálni a kutyát, de minimum egyszer biztosan, pedig az kertben van úgyhogy pisilni bármikor tud. Egy lakásban élő kutyát simán kellhet 3-5 alkalommal levinni, még akkor is ha ezeknek egy része csak annyi hogy pisil a ház előtt. Legalább egyszer kell menni vele egy nagyobb, fél-egy órás kört hogy mozogjon is. Ezen kívül meg kell etetni minden nap, venni kell neki kaját, játszani kell vele, megtanítani mindenfélére mert a kutya sem úgy születik hogy rögön érti azt hogy “ül”. Ezt ti is felmérhettétek volna hogy iskola mellett egy 11 évesnek nincs ennyi szabadideje. Őszintén, nem is értem teljesen hogy miért gondoltátok hogy egy 11 évest teljesen magára lehet hagyni egy kiskutyával és majd minden simán fog menni.
Szóval a kutya menjen a nagyihoz, a gyereket meg ne hibáztassátok, a probléma legalább annyira a ti rossz döntésetek miatt jött létre mint a gyerek hanyagsága miatt.
Semmi képp nem vinném a nagyihoz a kutyát.
Keressetek neki szerető gondoskodó gazdit.
Az h lepasszoljuk a nagyinak baromság. Így a gyerek kvázi azt kapja amit akar. Akkor kutyázik mikor ő akar, de felelőssége nincs az állat miatt.
Egyébként a nagyiha akart volna kutyát lenne neki. Kell ez mint púp a hátara, csak nem akarja megmondani
Máltai bichon keverék,kétlem hogy tenyésztőtől lenne így nincs kinek vissza adni.
Nagymamának is csak akkor adjátok,ha szívesen vállalja.Az általános költségeket,a sétát (kert mellett is kell),az állatorvosi költségeket,a nevelést..
Kb olyan mintha egy 1 év körüli 4 lábú kisgyermeket adnátok neki,egy kutya sok idő és energia.
Épp ezért nem való kizárólagosan egy 11 évesnek se..
Nem az a probléma,hogy mennyit kap a gyerek.Hanem,hogy ebből eteti a kutyát,és ez az összege a saját dolgaira is.
Napi 300-400ft-ból a lehető legalja dolgokkal tudod etetni a kutyádat.
Kétlem,hogy egybe 9000-et egy percig is össze akart gyűjteni,és semmire nem akart költeni 11 évesen csak,hogy egy értelmes tápot vegyen a kiskutyájának.Úgy,hogy ott volt a motorja amibe kell a benzin,meg a számítógép amire igen csak borsos ára van a játékoknak és a hozzájuk való hasznos dolgoknak.
11 éves gyereknek sok egy ekkora felelősség! Rengeteg felnőtt sem tud rendesen kutyát tartani,nem hogy egy gyerek akinek a szülei minden segítség nélkül akartak neki kutyát venni.
Mindenre nevelték így csak felelősségre nem.A kutyáknak talán jó,de a gyereknek nem,hogy talán egy ilyen miatt egy életre elidegenedig az állattartástól.
A szülőknek kellett volna itt az eszét használni,de szabin volt mindkettejüké.
A gyereknek nem veszünk állatot úgy,hogy nem készülünk fel arra,hogy "mi van,ha mégse..".
Az elején minden kiskutya ilyen, amikor hazahozzák. Bizony bekakil, és rágni fog ezt azt. Ok, feltakarithatta volna, de ilyenkor sétáltatás mellett is bekakilnak otthon. Legalább most, az elején legyetek ott vele, segítsetek neki.
Az eleje a legnehezebb, pont mint amikor egy kisbabát hoztok haza.
Utána nézhettetek volna, és akkor nem ér ilyen meglepetés.
Menten sírva fakadok... Ne már...
Egy 11 éves gyerekre komolyan rábiztál egy élő kiskutyát? Csak úgy oda...tad neki, hogy nesze mostantól te gondozod, te fizetsz neki mindent.
Beszarás... Rád is rádférne egy kis nevelés
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!