Kisgyerekes szülők, ti is féltek olykor, hogy eltűnik/ elrabolják a gyereketek?

Szerintem nincs olyan szülő, főleg anyuka, aki időnként ne aggódna valami hasonló rémkép miatt. Nyilván ha ez állandósul az kóros. De ha egy híradóban elcsípett hír hallatán időnként aggódsz hasonló dolgokon rövid ideig, szerintem az tök normális.

Mindenki reméli, hogy ilyet vagy hasonlót sosem kell átélnie, de így voltak ezzel azok szülei is akiket aztán a híradóban látunk. Sajnos rossz dolgok bárkivel, bármikor történhetnek. Teljesen normális, hogy néha aggódunk, hogy ne mi legyünk a kivétel.

Sőt bizony értelemben talán rosszabb is ha valaki azt hiszi, hogy rossz dolgok vele nem történhetnek, mert az mindig csak másokkal történik...

Egy szülő sem szeretné, hogy bármi baja essen a gyermekének. Teljesen normális, hogy nem szeretnéd, hogy elrabolják a gyermeked, s ez félelem érzetet kelt.

Viszont ha a semmiből ugrik be, s nem hagy nyugodni, akkor ezeket kényszergondolatoknak hívjuk, amiket ki lehet űzni a fejedbol bizonyos technikák segítségével. Ha egyedül nem megy , akkor mentálhigiénés szakember vagy pszichológus tud benne segíteni, iránymutatást adni.

Gyermekkoromban molesztált a szomszéd lány és a bátyja. Senki nem tudja ezt rólam,még a férjem sem.

Sokkal jobban félek attól, hogy egyszer a lányaimat is molesztálja valaki.

Családban volt gyermekrablás, így igen, gondolok rá néha.

Nem pszichopata vagyok, hanem realista. Megtörténhet. Ez már nem egy békés világ.