Igaza volt a szülőknek ebben a helyzetben? Te szülőként mit tettél volna?

Buli volt nálam, csak felnőtteknek, bográcsoztunk. Az egyik párnál a gyerekvigyázó az utolsó pillanatban lemondta, hozták a 8 éves kisfiukat is (megkérdezték előtte, mondtam nem gond, ismerem a gyereket, aranyos gyerek).

A gulyáshoz feladtam a csípős paprikakrémet, és mondtam előre, hogy nagyon erős (házi, a nővérem csinálja). A kisfiú "én szeretem a csípőset" felkiáltással egy fél kávéskanállal belepottyantott a levesébe belőle, mielőtt bárki közbeléphetett volna.

Persze nem bírta megenni, de az apja szigorúan rászólt, hogy magadnak csináltad a bajt, most már megeszed, addig nem kelsz fel innen. Én mondtam, hogy semmi baj, kiöntöm a levest, szedjen másikat, de apja nem hagyta. Szegény gyerek, próbálta enni, vedelte közben a vizet, aztán végül elsírta magát.

Ekkor az anya közbelépett, hogy jó, akkor nem kell megenni, az apa meg rákontrázott, hogy de mást sem ehet a gyerek, amíg meg nem eszi a levest...

Volt torta, többféle sütemény, kétféle dinnye, és TÉNYLEG nem engedték, hogy a kisgyerek egyen belőle.

Én nagyon sajnáltam, félrevontam az apát, és kértem, hogy bocsásson meg a gyereknek, de ő azt mondta, hogy mivel nekem nincs gyerekem, nem tudom, mi a következetes nevelés, meg lett mondva, hogy nagyon erős a paprika, most már a gyerek "főjön a saját levében, majd legközelebb normális lesz, tanul belőle".

Nekem az egész estét és még a mai napot is elrontotta ez az esemény, nagyon sajnáltam a kisgyereket, hát még csak NYOLC éves, mit várnak tőle?

Vagy én tévedek, és tényleg ez a helyes nevelés? Ti mit gondoltok?