Ilyen helyzetben mi a helyes eljárás?

Igen, ez érthető.

De azért vigyázz ezzel, nem lehet úgy nevelni, hogy a sírás elkerülése a cél, kezelhetetlen lesz a gyerek, ha hozzászokik, hogy amit amúgy nem lehet, azt rögtön szabad, ha eljátssza a nagy jelenetet.

2 évesen dackorszak van, sikítva sír a piros ruháért, ha hozod, zokogni kezd a kékért, ha visszamész érte, a pirosért.

4-5 évesen pedig már van manipulatív hiszti, főleg ha együttérző közönséget kap.

Boltban/parkolóban stb elrohangászást nem lehet elfogadni a gyerektől, ilyen nagytól pláne. Még ha másfél éves lenne, az is más, de már a kétéves is kezd tudni szabályt követni.

Jaj, ne viccelj már, mért ne lenne Neked való? Az az anyuka 4x365 napja neveli azt a gyereket, valószínűleg ismeri.

Az csak jó, ha empatikus módom fordulsz feléjük.

Náluk a heves érzelmi reakció az alap. Csak sokkal később alakul ki az érzelmi önszabályozás. Minden kis aprósag a világ vége tud lenni. Persze azért komolyan kell venni, de össze se kell omlani, ha sír.

Pont írta egy anyuka vhol, hogy gyomorgörcse van a gyereksírástól. Nem értettem, hogy lehet ez (én se hagyom sírni őket, de ha a második ruhaváltás után is még variál, és a nem-re sírva tekereg a földön - nincs lelkiismeretfutdalásom vagy gyomorgörcsöm), de akkor ennek valamiféle gyerekkori elhanyagolás, bántás lehet az oka, mint Nálad.

Esetleg menj pszichoterápiára gyerekvállalás előtt, az anyaság megbolygat sokmindent az emberben. De ha Te jobb anya leszel, mint a Te anyukád, az gyógyítja a Te sebeidet is.

De határ kell akkor is a gyereknek.