Kinek a rokonsága bánik így a gyerekkel? Ti hogyan kezelitek, hogy kell ezeken túllépni?
Nem foglalkoznak vele, nem játszanak vele, alig beszélgetnek vele egy két szót, útban van, elállja a tévét, zavarja őket, hogy sokat beszél, elküldik, elkerülik a gyereket, DE méregdrága ajándék ünnepekre, így szeretlek, úgy szeretlek, így fotózlak, így mesélek rólad másoknak..20 PERCIG!
Komolyan megint ez van. Ti hogy bírjátok elviselni? 15 perc, amíg odaadják, elmondják mekkora királyak ők, hogy ezt meg ezt megvették(felesleges felhajtás a semmire, mikor megbeszéltük, hogy ne legyen, de baszki csak megveszik, így az én ajándékom kisebbnek tűnik, meg amúgy sem pártolom ezt szülőként, hogy a gyereknap nagyobb ünnep legyen, mint a születésnapja részükről is, mert most ilyen kedvük volt, hogy többet költenének, ráadásul nem is a gyerek igényeire figyelnek, az egész olyan HAMIS), pár perc jópofizás a gyerekkel, majd megint az útban van," nem érek rá", "más dolgom van", nem beszélgetnek, nem játszanak, nem foglalkoznak vele.
Teljesen kiakaszt.
Mások ezt hogyan kezelik? Biztos nem az én rokonaim az egyetlen "kirakat" rokonság, akik látszólag szeretik csak a gyereket..
Rámjön a sírhatnék az egésztől, de jó lenne valami pozitív gondolat ezzel kapcsolatban.
Nálunk van ilyen a családban. Úgy kezelem, hogy nem
foglalkozom vele, mert bár megvan a véleményem, nem tartozik rám, ki hogy neveli a gyerekét.
A szóban forgó gyereket gyakorlatilag nem is a szülei nevelik, a nagyszülôkhöz van lepasszolva minden egyes adandó alkalommal (közel laknak egymáshoz, tehát úgy érts, hogy minden nap). Cserébe elhalmozzák minden szirszarral, és 7 évesen még együtt alszanak, mert akkor pótolják be a kiesett idôt (igen, ez elhangzott 🤦🏼♀️). Plusz mindent megengednek neki, nincsenek szabályok, a gyerek nem ismeri a kereteket, borzasztóan szoktam sajnálni, mert bár elképesztôen tud viselkedni, nem az ô hibája, hanem a szüleié. Amit a nagyszülôk próbálnak korrigálni, de ôk meg idôsek, nincs ennyi energiájuk, így mit csinál a gyerek? Nyomkodja a telefonját, youtube-ozik, így nô fel.
Szóval én sajnálom a gyereket, de nem szólok bele.
Hát igen, ez hasonlít, viszont ott legalább éjszaka vele foglalkoznak a szülei, nálunk ilyen alkalom sosincs, ünnepen is csak az ajándékozás+10 perc.
Egyébként másabb, ha a szülők csinálják, mintha rokontól kapja ezt a gyerek, illetve ahogy látom ott felismerik és tudatosan kompenzálnak, nálunk ez tagadva van, a rokonoknál ez a "normális" viselkedés, legalábbis nekik emiatt semmi bűntudatuk nincs.
Szerintem ott nem direkt hanyagolják, kerülik el a szülők a gyereket, vagy igen? Ha este akarnak vele lenni(gondolom megvan az esti rutin, vacsik, beszélgetés, filmezés, olvasás, alvás..), akkor azért nem vészes.
A gyerek nem sokra megy a bûntudattal.
Nem csak akkor van lepasszolva, ha pl. nem tudnak érte menni. Este megy csak haza vacsorára. A szülei home office-ban dolgoznak, 4-5-kor végeznek. Utána hesszelnek.
Nekem is ilyenek anyósomék. A fiukat is ilyen furán szerették: így szeretlek, úgy szeretlek, ilyen szuper játék, olyan szuper ajándék, DE ne beszélj annyit, játssz egyedül, fárasztó vagy, nincs időm rád, foglalkozz valami mással, hagyjál, nem érdekel a véleményed...
Ilyenek az unokákkal is. Hogy hogy tudom elviselni? Úgy, hogy csak havonta találkozunk és soha, de soha, de soha egyetlen pillanatra sem hagyjuk egyedül velük a gyerekeket. (Ugye, ha ott vagyunk, minket "fárasztanak" a gyerekek és kevesebb az ilyen bántó megjegyzés.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!