Ti nem szoktatok azon parázni, hogy valamelyik kedvésbé kedvelt rokonra fog ütni a kisgyereketek?

"Nem is küzd" - igen nálunk is ez a helyzet, de akad alkoholista is! Bár én nem az utóbbitól félek, hisz a kiegyensúlyozottsága nagyban rajtam múlik, de a képességei nagyrészt vele születnek... És hát nem mindig vagyok meggyőződve róla, hogy észlény.... Ne haragudjatok, nem bántani akarom, szeretem, imádom, meghalnék nélküle, de néha mint egy majom, úgy viselkedik. Vagy pl össze-vissza beszél, akár van értelme, akár nincs, nem zavarja, csak mondja. Ilyenkor kezdek el aggódni. Nem akarom anyósomat viszontlátni benne.

3,5 éves. Össze-vissza beszélésen azt értem, hogy nem megfelelő értelemben használja az (egyébként általa ismert) szavakat, vagy nem létező logikai összefüggéseket hoz létre két tagmondat között vagy pl: "csak azokat a játékokat adom oda Rozikának, amik el vannak rakva (?!), mert ő még három éves (akár a lányom), és összemaszatolja a kövér röfimet (nem mintha az életkorától lenne oszos a keze, ami egyébként sem igaz, mert a kislny tiszta és sose kente össze a játékainkat)" Mindezt mintegy magában mondja, nem vár rá reakciót, és különféle változatokban napjában 30x is képes kitárgyalni ugyanazt a témát.