Miert nezik le azt akinek "csak" 1 gyereke van? Es miert kell sajnalni emiatt a gyereket?

Hat en tobb embert is ismerek, akik ketten vannak testverek, es az egyikkel kiveteleznrk es el can kenyeztetve, ezaltal elviselhetetlen a viselkedese. Hat ez egy komplett baromsag, hogy csak egy egyke lehet elkenyeztetve.

Egyebkent en az elkenyeztetesben nem latok problemat, csak legyen megnevelve, ne legyen onzo es legyet empatikus illetve tudja hogy nem szabad nagykepunek lenni. Engem is elkenyeztettek a szuleim, mindent megkaptam, megsem vagyok sem bunko, sem onzo, sem semmilyen...

Ez egy boduletes baromsag, ne torodj veluk.

én testvérrel nőttem fel, és még gyerekem sincs, így nem érezném jogosnak a lenézést. én testvérpárti vagyok, de ki tudja még mi lesz mire a gyerektémáig jutok :)

unokatesóm viszont egyke (nem így lett tervezve, a szülők elváltak mielőtt tesót csinálhattak volna). egyedül nevelte az anyja, és párszor beismerte hogy nagyon sok energiájába került szórakoztatnia és játszania unokatesómmal. akire sajnos igazak lettek a sztereotípiák: önző volt, osztozkodni nem lehetett vele, árulkodott, mindig neki volt igaza ésatöbbi ésatöbbi. már mind felnőttek vagyunk, sokkal jobb lett a viszony. azóta bevallotta hogy mindig irigy volt rám és a tesómra, hogy ott voltunk/vagyunk egymásnak.

Szerintem az egy gyereknek meg a testvéreknek is megvan a maga előnye és a hátránya. Aki leszól vagy lenéz bármelyikért, az egyoldalúan gondolkozik. Akiket én ismerek egykéket, ők mind szerettek volna kistesót, sőt ahol tudok róla, ott a szülők is, csak anyagi vagy más okból nem merték bevállalni. De biztos van példa az ellenkezőjére is. Ahogy testvérek esetén is van hogy jól kijönnek egymással, van hogy nem.

Itt van egy elég jó írás arról, hogy egy alapvetően egészséges nagycsaládban sem fenékig tejfel az élet: [link] (az elején a "régi honlapon böngészek" gombra kell kattintani, úgy enged be)

Egyke vagyok, de senki sem mondaná meg rólam. Ha feljön a szó a tesókról mindenki azt hiszi, hogy nekem is van tesóm. Aztán jön a sajnálkozás, hogy szegény én, nincs senkim, egyedül vagyok. (később általában kiderül, hogy a beszélgetőpartnerem sincs jóban a testvéreivel, szüleivel, míg nekem remek a kapcsolatom a családommal)

Sokat foglalkoztak velem a szüleim: rengeteget kirándultunk, neveltek, tanítottak, mindent megmutattak, mindenről tudtunk beszélni, szóval sok energiát fektettek belém, de szerintem ugyanennyit fektettek volna a tesómba is. Terveztek tesót, de az élet úgy hozta, hogy egyedül maradtam.

Sosem unatkoztam. Vagy a barátaimmal játszottam, vagy egyedül kreatívkodtam, olvastam. Most sem érzem magányosnak magam, ha valamiért egyedül vagyok.

Az ismeretségi körömben is inkább az a jellemző, hogy az egyik gyerekkel kivételeznek, ő szent, a másik meg majd feltalálja magát.

Sajnos a lányom is egyke marad. Mi sem így terveztük, de ez van. Folyamatosan kapjuk a megjegyzéseket, hogy miért nem akarunk tesót, jaj szegény gyerek, stb. Ráadásul házvásárlásra előtt állunk és kénytelenek vagyunk hitelt felvenni. Na, ezen mindenki kiakad, hogy miért hitelezünk, szüljek még kettőt és akkor jöhet a CSOK meg a babaváró. Aham, csak azt a +2-t fel is kell nevelni!

A lányom 2,5 éves, egyenlőre önszántából oszt meg mindent mindenkivel, nem veszi el a másét, tudja, hogy nagyon szeretjük, de nem csak körülötte forog a világ.

Azért ez egy elég összetett kérdés. És tényleg bántóak tudnak lenni a megjegyzések,kéretlen tanácsok.

Sok oka lehet annak ha a szülők nem mernek bevállalni második gyereket.

Ha nincs segítségük és nem jó a fizikai állapotuk, fogy az energiájuk, van így is néha hogy idegeskednek, kinek lenne jó ha mégis érkezne a kistesó?

Vagy anyagi bizonytalanságban vannak. Most a covid helyzet, ez az elmúlt szűk másfél év pl ezeken az okokon ronthat.

De sok más indoka is lehet, lelki,munkával kapcsolatos stb.

Amikor jobbat tesznek azzal ha nem vállalnak több gyereket, ők boldogabban, teljesebben meg tudják így élni az életüket, és "könnyebb" annak a lehetőségét megteremteni hogy amint eljön az ideje a gyerekük is meg tudja máshogyan, közösségben tanulni az osztozkodást.

Van nyilván hátránya is, tesóval közös időtöltés, együtt utazás, tanulás stb később így kimaradnak, illetve gondoskosniuk kell a szülőknek majd gyerektársaságról.

Elkényeztetés olyanoknál is előfordult akiknek van tesójuk, ez inkább a szülőkön múlik hogy nevelik a gyereket,gyerekeket szerintem. A csokiból ehetnek a szülők is :) !

Jajj, ne is mondd, egykeként én is nagyon meghökkenve olvasom ezeket a kijelentéseket, hogy mi mindent feltételeznek rólam egyes emberek egyedül abból az információból hogy nincs testvérem. Jó hogy nem kezdenek el egyből mentális betegségekkel diagnosztizálni...

Ahogy mások is írták a legtöbb említett negatívum teljesen független a testvérek számától. És amúgy ugyanígy lehetne a testvéres lét ellen is hasonló blődségeket felhozni - pl. nem tudnak barátkozni, mert a játszótéren is egymással játszanak, és nem kell idegen gyerekekhez odamenniük; vagy hogy sokkal türelmetlenebbek, mert gyerekkorukban mindig volt nekik valaki, bezzeg az egykék megtanulták egyedül elfoglalni magukat így felnőtt korukban sem unatkoznak; stb. - sőt még példákat is tudnék felhozni az ismerettségi körömből. Pedig valójában arról van szó, hogy csupán egyetlen tény nem determinálja az ember egész személyiségét. A nevelésen jólval több múlik.