Éltél át nagy traumát anyaként?

A barátnőmről van szó. A legrosszabb, hogy sajátkezűleg vetett véget az életének.

Nem tartott sokáig, hogy rájöjjek, hogy fel kell vennem újra a kapcsolatot a pszichológusommal (korábban egy másik élethelyzet miatt jártam hozzá). De emiatt a vírushelyzet miatt, nem tudok menni. Mondtam neki előtte, hogy szerintem kellene gyógyszer másik orvostól. Ő meg azt mondta, hogy szerinte nem, merf múltkor is rosszul reagáltam.

Egyrészt a hiányával kell megküzdenem, mert kislány korunk óta jobb volt a kapcsolatunk, mint a testvéreinkkel, napi szintű. Másrészt azzal, hogy elvált volt, velem volt a legjobb kapcsolata. Nem tudom hogyan nem vettem észre, hogy ekkora a baj.

Vagy magamra vagyok mérges vagy rá. Vagy szomorú vagyok, amiért "egyedül" hagyott, vagy miatta, hogy mit élhetett át előtte mire erre jutott.

Az biztos, hogy az ő életének véget vetett, és egy bizonyos szempontból az enyémnek is. Nem tudom elképzelni, mikor leszek képes újra mosolyogni, anélkül, hogy nem hibáztatnám magam. Annyi félmondata értelmet nyert. Úgy érzem megőrülök ettől.

Csodaszép nő, szerető anya és tökéletes barát volt. Azt érzem, hogy én viszont megbuktam.