Anyaként van példaképed? Van ideálod? Meg is tudod nevezni?

Anyám és nagymamám, abból a szempontból, hogy mindenhez értenek, ami egy háztartásban fontos és pörögnek: fel nem fogom, hogy voltak képesek mindent elvégezni, konyhatündérek mind a ketten, mindennap több friss fogás az asztalon, plusz még a gazdaság ellátása... s abból a szempontból, hogy mindig tudtak rám időt szakítani, kedvesen, türelmesen foglalkoztak velem s nagyon szerettek, szeretnek. Másképp számos dolog van amit nem úgy csinálok amit ők, és amiben nem értek egyet velük, sőt egyikőjükre sem hagynám huzamosabb időre a gyerekem, de ebben a kettőben mindig ott lesznek előttem, mint ideál. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy a nyomukba se érek. :D

Ismert emberek közül senkit nem tudok kiemelni.

[link]

Az o hozzaallasa nagyon szimpatikus, es gyakran olvasom a weboldalat. Bar nyilvan eloben nem ismerem ot es a csaladjat, de szivesen hasonlitanek ra azt hiszem.

Hát kicsit erős szó, hogy felnézek rá, de barátnőm anyukájának a nevelési stílusa nagyon eredményes volt.

Megfelelő mennyiségben volt szigorú, és engedékeny.

Pedagógusként szigorúan vette a tanulmányokat, de amíg tanultak addig nem vette szigorúan az egyéb tevékenységeket, hobbikat, érdeklődési kört.

Így lett az, hogy mindkét gyereke kiemelkedő tanuló volt, és jól helyezkedett el, viszont mellette jó bulikat tarotttak tiniként, meg GTA-val játszottak, gyerekként Dragon ball-t néztek, de közben mindkettő sokat olvas, és nem csak népzserű könyveket, hanem klasszikusokat.

Valahogy nagyon jól megtalálta a balanszot, és mindezt egyedülálló anyaként. Persze ott volt hétvégente az apukájuk (aki szintén borzasztó jófej férfi, tanár ő is, szóval látták a jó példát)

Annak ellenére, hogy széthullott a család, valahogy a legjobbat kapták mégis, és pont annyira lettek szabadon engedve hogy abból csak profitáltak felnőttként.