Éltél át nagy traumát anyaként?
Az érdekelne, hogy éltél-e át olyat anyaként, amit nagyon nehéz volt kibírni. Leginkább olyan halálesetre gondolok, ami nagyon megrengette a világod.
Látott sírni a gyereked? A folyamatos rosszkedved hogyan hatott rá/rájuk? Mennyi ideig tartott ez az állapot?
válasza:Szerintem nincs olyan anya, akit ne látott volna sírni a gyereke...
Illetve mivel az élet véges, az anyáknak is meghalnak a hozzatartozóik.
válasza:Milyen nagy traumára gondolsz? Amikor a nagymamám 82 évesen meghalt, akkor nagyon sokat sírtam, a 3 éves kisfiammal együtt is, de a világomat nem rengette meg, hiszen ez az élet rendje sajnos.
Ezen kívül a kislányomat egyszer érte egy súlyos baleset az én hibámból, az hatalmas trauma volt, de azt máshogy éltem meg, nem igazán sírtam miatta, nem volt rá időm. (Teljesen felépült szerencsére).
válasza: válasza:1!
Sosem láttam sírni az anyámat. Se idegesnek, vagy feszültnek, azt se mutatta ki, ha fájdalmai voltak. Ez oda vezetett, hogy nagyon nyugodt, bolhód gyerekkorom volt, de képtelen voltam és vagyok kezelni a stressz helyzeteket.
A nagyszüleimet elvesztettem, sírtam miatta. Látta a gyerek, nem rokkant bele. Egyedülálló anya voltam joideig és kezeltek depresszióval is. Látta.
válasza:Bár nem az én történetem, hanem anyukámé.
Szerbiában születtem, 1991-ben. Fél éves voltam, amikor apukámat elvitték a frontra. Az nyilván nem maradt meg bennem,de szüleimben nagyon mély nyomott hagyott és a mai napig keveset beszélnek róla. Aztán a '99-es hábororúban csak annyit éreztem, hogy anyuék nagyon idegesek, pakolnak és arról beszélnek, hogy egy veterennál úgysem fogják aput keresni. Emlékszem, ahogy anyu szedte össze a családi ékszereket, remegett a keze és a hangja, közben pedig magyarázta, hogy most elmegyünk az egyik barátunkhoz aludni, legyek jó kislány és hozzam a babámat.
Emlékszem, hogy kiáltunk az udvarra és néztük, hogy este milyen szép világító repülők szállnak az égen (bombáztak bennünket). Anyut akkor láttam életemben először sírni, nagyon megijedtem és fogalmam sem volt, hogy hogyan kezeljem, csak minden áron meg akartam vígasztalni.
Anyukám nagyon erős asszony, igyekezett nem kimutatni a félelmeit, de lehetett érezni.
Nem lettem ez miatt lelkisérült, imádom az anyukámat és a mentális egészségem is rendben van.
válasza: válasza:Nálunk annyira nem szokványos, vagy "élet rendje" dolog történt. Kicsit több, mint féléve történt, de nem érzek változást magamon, sőt! Elvileg másfél, 2 év is normális a gyászban, ha nagyon közel állt hozzánk. Magam miatt nem aggódok, csak a 3 gyerek miatt. Nem normális az egész helyzet, amiben vagyok. A munkahelyemen nem mutathatom, hogy rosszul vagyok. Ha hazajövök, akkor meg a gyerekeim vannak itt. Most még szabadnapjaimon is itthon vannak. Érzem, hogy ez sem segít. Tegnap délután pl annyira rosszul voltam, hogy egész délután a kanapém feküdtem. Nem szokott ez lenni! Általában fektetés után bőgök.
Anyagilag megengedhetnénk, hogy ne dolgozzak egy kicsit. De félek, csak még rosszabb lenne egész nap itthon a 3 gyerekkel, meg a gondolataimmal.
válasza:Pszichológus?!
Mert ez azért szerintem nem normális állapot...
Én a párom halalát is fél év alatt fel tudtam dolgozni, pedig az elég nagy trauma...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!