Affektív apnoés kisgyereknél is használható a "sírni hagyós" módszer az altatásban? Félek, hogy a lányom képes lesz elájulni, ha soká hagyom sírni. Már nem egyszer megtörtént.

A könyben is le van írva, de remélem olvastad, hogy beteg gyerekeknél nem alkalmazható!

Egyeztess szakorvossal!!

A sírni hagyós módszer megviseli a gyerekeket, a te gyerekedre pedig szerintem veszélyes is, én nem tenném a helyedben.

[link]

olvasnivaló:

Az utóbbi években több olyan könyv jelent meg, amely azt ígéri a fásult, kétségbeesett, a kimerülés határán álló szülõnek, hogy bombabiztos módszerét követve néhány nap alatt rá lehet szoktatni gyermekét az egyedüli elalvásra és az éjszaka átalvására. Ezek a sikerkönyvek alvászavarnak minõsítenek egy olyan jelenséget, tudniilik az éjszakai ébredést és a szopival való elalvást, amely teljesen normális a csecsemõ részérõl. Azt sugallják, hogy a szülõk rontottak el valamit a gyereknevelés körül és mindjárt tálcán kínálják a szerintük üdvözítõ megoldást is. A módszer lényege dióhéjban: az esti rituálék után elköszönünk a gyerektõl, lekapcsoljuk a villanyt és kimegyünk a szobájából. Mivel a gyerek sír, bizonyos idõközönként bemegyünk hozzá, biztosítjuk róla, hogy megvagyunk, de nem vesszük föl. A gyerek 1-2 óra sírás után elalszik, s a szerzõk szerint ez az idõ napról napra rövidül, mígnem a gyerek megtanul magától elaludni.

A valóság azonban az, hogy nem azt tanulja meg a kisgyerek, hogy hogyan aludjon el önállóan, hanem reményvesztetten, kimerülten alszik el. Azt tanulja meg, hogy a szülei, akikben eddig bízott, akik eddig odaadóan törõdtek nem csak a testével, de a lelkével is, becsapták, magára hagyták, amikor egyedül érezte magát, amikor félt, amikor szüksége volt rájuk. A kisgyerek így elveszíti a bizalmát a szüleiben és közvetetten az egész világban. Ez a bizalmi válság akár egész életére kihathat.

Miért kellene sírni hagyni ezeket a szegény gyerekeket?

Az én kislányom másfél éves, most kezdte el átaludni az éjszakát, én másfél év alatt nagyon keveset aludtam, de hát nem azért szültem őt, hogy aztán meg egyedül hagyjam a szobájában, bezárva egy rácsos ágyban sírni!

Ha szüksége van rád, annak oka van.

Szerintem ez nem "elrontható" dolog.

Engem anyukám kerget az őrületbe azzal, hogy mennyire elrontottam a gyereket, hogy nem hagytam már az elején sírni "kicsit", akkor megszokta volna, hogy éjjel nem kel hozzá anya, és átaludná az éjszakát.

De hát számít rám ez a szegény kis pöttöm, akkor miért ne kelnék?

Nem véletlenül sír, hanem vagy fáj neki valamije, vagy rosszat álmodott, vagy szomjas, vagy egyszerűen csak oda szeretne bújni az édesanyjához.

Én amondó vagyok, hogy rövid az az idő, amit így tölthetünk a gyerekünkkel, és sokkal hosszabb lesz az, amikor ő már felnőttként éli nélkülünk a világát.

Én kihasználom ezt az időt, és nem hiszem, hogy attól "elromlik" a gyerek, ha éjszaka nem hagyják hányásig ordítani.

Végülis az idő engem igazolt: már gond nélkül átalussza az éjszakát, és nem "treníroztam".

Egyszerűen most jött el az idő, hogy már éjszaka nincs rám szüksége, hanem nyugodtan, békésen alszik.

Akár beteg a gyerek, akár egészséges, mint a makk, én biztos, hogy nem hagynám sírni éjszaka, tök egyedül, bezárva.

Nem azért vártam rá aggódva kilenc hónapig, hogy aztán meg magára hagyjam.

Ez az én véleményem, és már sokat "kaptam" itt miatta, de nem érdekel.