Sokan miért nézik le a gyerekeket?

Kérdező, szerintem a 7-es válaszoló egy tök egyszerű példán keresztül nagyon jól leírta a lényeget!

Nem a gyerekek vannak lenézve, hanem a szüleik csinálnak olyan ostobaságokat, amivel kvázi idegen embereket zaklatnak. És ha ilyenkor megkapják a beszólást, általában a "kölök" is emlegetve van. Na és akkor mit tesz az anyuka vagy apuka, vagy jóédesnénike? Esze ágában sincs a hibáját korrigálni vagy bocsánatot kérni, vagy magába nézni, nem. Kifordítja az üzenetet, hogy jajj az ő szentségeg gyerekét bántották... Persze ha tényleg volt utalás a gyerekre, könnyebb is neki, de ha nem utalnak rá, még akkor is úgy veszi, hogy a gyerekét bántották, vagy éppen csak arra hivatkozik, hogy ő csak a gyerek miatt tett így és így....

Na de azért belátható, hogy manapság a többségnél mi megy! És ez az elkorcsult politika még rá is tesz hat lapáttal. Kapnak a gyerekcsinálók mindent, ingyen hitelt, csok-ot, babavárót, ingyen ezt, ingyen azt, adómentességet, stb. Állami szinten adják a alájuk a lovat, ezért főleg többet képzelnek magukról, mint amik, és mindent megengednek maguknak és gyerekeiknek, amit normális emberek nem tennének meg.

Múltkor én is bent voltam egy barkácsüzletben, kellett egy szerkenytű sürgősen, mert otthon elromlott valami. Nagy nehezen megtaláltam a boltban a sok sor áru között, De már előtte kétszer elmentem mellette, mert egy anyuka a babakocsijával meg még egy másik kölkével teljesen eltakarta.

Aztán csak addig-addig, míg a logika visszvitt, hogy de bizony azon a soron kell lennie a keresett árunak. Jobban megnézve tényleg. A lábon járó kölök takarta ki, ráadásul még tologatott magával egy gyerekbevásárló kocsit, amivel még több helyet foglalt a familia. (Már a babakocsi is brutál sok helyet foglalt, ráadásul pont úgy is fordította a maca, hogy ne lehessen kényelmesen lemenni mellette se.

Jó, szóval megtaláltam a szerkentyűket, de mivel többféle méret, nem mindegy mit veszek, meg kell nézni közleebbről, nem csak úgy odanyúlni egyért, muszáj odamenni teljesen, hát ezért vártam, aztán futottam még egy kört, szétnéztem más után is, amit még venni akartam, majd visszamentem. A népes család még mindig ott... Hát mivel 8-ig haza kell érni, nem várhattam tovább, szóltam az anyakocának, hogy "Megtennék, hogy arrébb mennek egy kicsit, mert kellene onnét valami...?" Erre a maca... hogy mit képzelek én, meg várjam ki a sorom, és hagyjam a gyerekét békén, stb.

MOndanom sem kell, egy szó említést én addig nem tettem a kölkére.

Valami villamossági termék csipeszszserű részével játszadozott az egyik gyerek meg az anyuka, lehet tönkre is tettek néhányat, mindenesetre nem azért dekkoltak ott, mert tanakodtak volna, hogy mit vegyenek. Csak unatkoztak, játszadoztak, mintha otthon lettek volna. Egyébként az anyakoca még látta észre is vette, hogy valamit nagyon keresek, és rám is nézett, mikor megtaláltam és először várni kezdtem ott. Majd később is emberi hangon szólítottam meg.

MOst komolyan, nem kellett volna észervennie magát már szó nélkül is? Ésmiután szóltam, nem kellett volna első szóra arrébb menniük?

Az a baj ezzel, hogy nagyon otrombán és nagyon otromba gyereket nevelnek. Ezek ha felnőnek, pont olyanok lesznek, mint a szüleik, vagy még rosszabbak, mert mindent megengednek nekik.

Persze én is azt mondom, gyerekek, nem tehetnek róla. De sajnos annyi gyerek van ilyen szülővel, hogy az ilyen szitukban már nekem sem az van, hogy szegény cukigyerek, stb, hanem hogy menjél kölköddel a játszótérre, azt látom, hogy 1-2 évtized múlva az a törpe, pont olyan nagyképű és mást semmibe vevő lesz, mint az anyja.

Ennek a nőnek inkább épp arra kellett volna tanítania a gyerekét, hogy egy boltban vagyunk, ahol más emberek is vannak, és utat kell engedni másnak is, az árukkal pedig nem szabad játszadozni....

De sajnos elkorcsul a világ, nem effelé haladunk.....

8as vagyok, van bennem EMPÁTIA!

A 7es példájában az anya nem csak bambult ki a fejéből, hanem próbálta megoldani a helyzetet, a 7es mégis rosszindulatú volt, lekölyközte volna a gyereket, és mivel az anya módszerei nem használtak(számolás, dorgálás), ezért még lekezelő is volt vele.

Nem tudom mit vártok ilyenkor, hogy elkapja a gyereket és elfenekelje, vagy ráncigálja a helyére, majd erővel ott tartva, miközben a gyerek üvölt utazzanak? Annak aztán nagyon örülnétek gondolom, rohadt hangos és erőszakos lenne.

Az anya rossz helyzetben van, ilyenkor segíteni kell neki, pláne annak kéne, akinek annyi az össz problémája éppen, hogy egy gyerek boldogan mászkál a vonaton.

Tudod a passzív szitkozódás és megvetés helyett lehetnél segítőkész, találékony és megoldhatnád a gondot, ami zavar, ha más épp nem képes rá!

Persze hiába magyarázom, hiszen pont az empátia hiányzik belőletek.. Az az anya, aki próbált visszaszámolni és dorgálni, az már a normális dolgokat meg is tette, amiket az emberek nem ítélnek el, és nem bélyegzik erőszakosnak "mikor a gyerek csak jól érzi magát".

Az enyém 3 éves volt, mikor bevásárlóközpontban szaladt, üvöltöttem vele egy sort és erősen fogtam a kezét, ő meg rángatta ki, körémgyűltek az emberek és egy néni meg is szólalt, hogy mit erőszakoskodok vele, hiszen csak szaladni akar. Nem ütöttem meg semmi, csak üvöltött és vergődött, miközben a kezét fogtam.

Komolyan nektek kívülállóknak éppen semmi sem jó, bezzeg ha veletek történne, akkor aztán várnátok az együttérzést!

Ismételten felhívom a figyelmet, hogyha az anya számol és dorgál, akkor benne van empátia, pont azért csitítaná a gyereket, hogy titeket ne zavarjon. Kérlek, mondjatok megoldást, hogy mit vártok!

Egyébként 5 éves korig a gyerekek nem/vagy csak ritkán/részben képesek az empátiára, mert nem fejlődik ki bennük ilyen korban, 4 évesen elvárni, hogy tekintettel legyen mások utazására nevetség, az agya még nem érte el azt a fejlettségi szintet, nem nevelés kérdése, hogy mit érez! Amelyik gyerek nyugton ül, az olyan típus, nem az anyja csodálatos!

Bizony, ez egy szuper nevelési fogás a visszaszámlálás, de neki épp nem működött. Mit vártál, hogy 3 után odamegy ráfekszik a gyerekre, hogy ne tudjon rohangálni, vagy lekever neki két pofont?? Ez a visszaszámolás volt az első próbálkozása.

A második a szidás, amihez muszáj nyomdafestéket tűrő kifejezést használni, nem mondhatja, hogy k anyukád te h.lyegyerek mi a ft képzelsz magadról. A "jaj, de rossz vagy", "leharapom a füled", "neveletlen vagy", ezek a normálisabb dorgálások, amikre sok gyerek reagál, kivéve ha izgatott, mint az általad említett gyerek is, aki lehetett fáradt, nyűgös, túlpörgött, izgatott, neked mégsem ment az együttérzés..

Ez volt a második próbálkozása az anyának azokból, amiket te leírtál, gondolom nézett csúnyán is, meg mondta is neki, hogy álljon meg, vagy menjen oda, csak nem lehet 40 percnyi sztorit ilyen gyorsan letudni.

Meg mit csináljon, ha nem hallgat rá a gyereke, vörösödjön el, fagyjon le, lehorgasztott fejjel szégyellje magát, esetleg bőgjön, amiért egy 4 éves nem ugrik az első szavára? A legtöbb normális ember próbál úgy tenni, mintha minden oké volna és uralná a helyzetet, ami nem is annyira vészes. Ki se tudja emelni a gyereket a helyzetből, mert ez egy vonat. Vonatozni a gyereknek izgi, akkor is, ha hetente csinálja. Az enyém pl imád autózni, hátul táncol a rádióra pedig hetente egyszer legalább autóban ül pár percet.

Kérlek mondd, milyen viselkedést vártál volna az anyától ebben a helyzetben, nagyon érdekelne! Ha durva az a baj, ha laza az a baj, az ilyen elégedetlenkedőknek soha semmi se jó.. nincs varázsszó, amire a gyerek nyugton ül csendben higgadtan 4 évesen.

Esetleg a "leharapom a füled" és a "rossz vagy" helyett mondja azt, hogy ejnye bejnye, mert biztosan hatott volna? Vagy mondja azt "hogyha nem maradsz nyugton lekeverek egyet, mint a régi szép időkben?" Esetleg csapjon a gyerekre, vagy erővel tartsa a helyén, miközben az ordít?

#15 most lehet megsértődni, de pont azért nem volt eredménye a dorgálásnak, mert gondolom mindig csak eddig jutott:ejnye bejnye. A gyerek meg nem hülye ha tudja hogy csak ennyi, akkor miért fogadjon szót.

Tőled meg kérdezném a visszáját, te mit vársz más emberektől? Mindig minden helyzetben vágjon jóképet a neveletlen gyerekekhez, mert jajj hát gyerek, meg szegény anyuka?

Pont a hozzád hasonlók miatt szívnak a rendes gyerekesek is, akiknél nem a gyerek a főnök, mert egy kalap alá van véve mindenki. Az is aki tekintettel van másokra meg az is aki szerint az ő csemetéjènek mindent is szabad, merthát gyerek.

15, ha szerinted számolással meg dorgálással bármit is el lehet érni egy gyereknél, mélységesen tévedsz. A számolásnak legfeljebb akkor van eredménye, ha egyébként szokott következménye lenni, betartható és mindig bekövetkező követelménye. Ha szerinted ezeken kívül csak a testi erőszak az alternatíva, akkor szánalmas vagy. Elmondom, mit kellett volna az anyukának csinálni, ami működik is: lekötni a gyerek figyelmét. Hozni mesekönyvet, játékot, mesélni neki fejből, kinézegetni az ablakon, esetleg a gyereket kézen fogva kulturáltan sétálgatni vele a vonaton, körülnézni kicsit. A gyerek nem fog így vagy úgy viselkedni attól, hogy mondják neki. A gyereket le kell kötni, és ez jé, nem az utastársak feladata! Egy olyan közösségi helyzetben, ami nem a játszótér, hanem a gyerek zavarhat másokat, akik pihennének, olvasnának, bizony a szülő feladata, hogy elejétől végig lefoglalja a gyereket! Érthető persze, ha mondjuk egy kicsi baba éhes, fáradt, ezért sír, de egy három-négyévest igenis le lehet foglalni egy 40 perces vonatúton. Elárulom, hogy háromféle szülő van: 1. Lesz@rja a gyereket, hadd rohangáljon és visítson (ez a legrosszabb), 2. Próbálkozik, de nincsenek meg az eszközei, módszerei, a gyerek az úr a házban. (Legalább a szándéka megvan, hogy a gyerek ne zavarjon másokat, de ahhoz nem elég jó szülő, hogy ezt meg is tudja valósítani). 3.Tudatos szülő, ismeri a gyerekét, a napi ritmusát, tudja, hogy mivel lehet motiválni, lefoglalni, közösségi helyzetekre felkészül.

Sajnos az 1. és a 2. típusú szülő gyereke az idegesítő "kölyök" mások szemében. Akár tetszik, akár nem.

Na az ilyen 13-as félék miatt utálják sokan a gyerekeseket (és a gyerekeket). Még más szórakoztassa az ő gyerekét, meg más legyen találékony. Meg a "leharapom a füled" mint dorgálás és nevelési módszer. Hagyjuk már. A súlytalan jópofizas és a testi fenyítés között azért még van pár szint, csak nyilván ahhoz már bizonyos szintű IQ is kell.

Érdekes módon sok kisgyerek képes normálisan viselkedni. Ha valaki szerint ez csak 4 éves kor után lehet náluk elérni, akkor addig ne vigye emberek közé a sajátját, vagy max a játszótérre, bár aki bunkó, az ott is bunkó lesz...