Hogy lehet ebből kikecmeregni?
Szerintem a lehető legjobban csinálod. Ez egy ilyen időszak. Amikor benne vagy éppen, akkor kilátástalanul végtelennek tűnik, de el fog múlni/változni fog.
1-es hozzászólóra reflektálva: ha kicsivel nagyobb lesz a gyerek, és elmész dolgozni, akkor valóban könnyebb lesz elmeileg. Mert nem ezzel a kilátástalan, szürke depivel szembesülsz (pláne egy ködös novemberi időszakban.) DE akkor majd lesznek más problémák, lihegsz majd, hogy beérj a gyerekért, hogy időben vegyél neki váltócipőt, hogy gyűjts vadgesztenyét környezetismeret órára... és hogy odaérj a szalagavatójára! :D
Sajnos utálok kimenni, ez is frusztrál :). Anno anyám is mindig ezzel csesztetett, menjek ki, mert jó idő van :). Persze kimegyek, de ettől is befordulok. Szeretek kint lenni, nagyokat túrázni, vagy futni 10 km-t, bicózni 40-et.... de nem lagymatagon gyereket sétáltatni vagy játszózni :). Van már egy kamasz fiam, őt a nagyszülőkkel együtt lakva neveltük, na, az se volt igazából jobb :). Bár ez a négykor sötétedés is kikészít valóban.
Azt hiszem, férfinak kellett volna születnem :).
#6: De, igen. :)
Mert milyen dolog ennyit nyűglődnöm, szenvednem, más azért szenved, hogy gyereke lehessen. Vagy mert beteg gyereke van stb.
De vannak percek, mikor egyszerűen eljutok valami olyan pontra, hogy azt érzem, még egy nap, és dilibogyót kell szedjek. Ráadásul még szoptatok, pedig de meginnék egy pohár bort is :).
Ezért nem szeretnék gyereket.
Azt megkérdezhetem, hogyha ilyen nehezen éled meg ezt az egészet, miért vágtál bele mégegyszer?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!