Mi a véleményetek egy ilyen anyáról?

"Amúgy sokat járnak el a gyerekkel ide-oda, nyaralni, kirándulni, vásárolni, rokonokhoz stb, sok inger éri, elég stramm és vagány a kicsi, nem félős-bújós, mindenkivel közvetlen stb."

Ennél jobb közös időtöltés nincs is.

Mi is nagyon sokat kirándulunk és az óvónők is mondták, hogy látszik melyik gyerekkel járnak sokat el. Nekik sokkal szélesebb a látókörük. Pl. mi sok várat meglátogattunk már és olyan történelmi eseményeket is tud, amit a korosztálya általában nem. Ami nem baj, hogy még nem tudják, mert úgyis megtanulják később.

Vagy a túra során is sokat tanulnak a természetről.

Nekik a rajzolás is kreatívabb, mert sokat láttak már. De a szerepjáték is fantáziadúsabb és valóságosabb.

Szóval nem feltétlenül baj, hogy nem babáznak (az ovis társaival úgyis játszanak majd sok szerepjátékot).

2 lányom van. A nagyobbikkal soha nem ültünk le mi sem.úgy játszani ahogy Te elképzeled

Ellenben ő egy olyan többemberes baba volt akivel csak úgy lehetett haladni a minden napokban mindennel ha ő is folyamatosan be volt vonva. Így lehetett lekötni. Sosem volt az a tipikus elülős gyerek, épp ellenkezőleg.

Sőt. Képzeld. Itt van 5.5 évesen 3.5-4 évesen ért meg arra is, hogy este érdekelje az esti mese és tudjak olvasni..

A kisebbikem már valamivel másabb, ő pl szeret leülni játszani, a nővérét meg egyenesen imádja.

Hasonló vagyok énis mint a barátnőd. Szerintem semmi rossz nincs benne. Egy ideig aggódtam de mikor megláttam hogy mennyire önálló lett megnyugodtam. Én egyszerűen nem tudok leülni vele csak úgy játszani a játékokkal. Ilyen vagyok 🤷‍♀️

Viszont rajzolni, festeni, könyvet nézegetni, olvasni simán. Sőt este lefekszünk mesét nézni. Igen, attól az ördögtől való tévéből. Sokszor zenét hallgatunk táncolunk együtt, próbál énekelgetni is.

Ha kimegyünk az udvarra kicsit homokozunk, hintáztatom majd félre ülök meginni egy kávét és rágyújtani. Igen tudom ettől még borzalmasabb vagyok. De rengeteget sétálunk és kirándulunk. Ha sminkelek, ő a babákat sminkeli. Házimunkában segít, mire lefektetem addigra végzek mindennel és nyugodtan leülök sorozatot nézni😊 Ember vagyok énis, attól hogy gyerekem született szerintem nem kell megszűnnöm.

Ez tök durva, mindenki annyira előadja mindig, hogy a gyerek körül ugrál egész nap, hogy azt hittem, én vagyok a szaranya, mert nem szórakoztatom őket állandóan. Vannak játékaik, előszedhetik bármikor, de pl. a lányom nekem is olyan volt mindig, hogy nem bírt a seggén ülni és játszani nyugiban valamivel, csak extrém ritka esetben, ha valami baromira felkeltette a figyelmét. Lassan 5,5 éves, a mai napig ilyen, úgy van el legjobban, ha valakin lóghat, ha van partner, aki játszik vele. Persze azért ahogy nagyobb lett, ő is megtanult picit egyedül lenni, de még mindig jobban igényel minket, mint a nemsokára 2 éves öccse, aki meg egy tök nyugodt gyerek, és boldogan ül 1 órát is a kisautói között brümmögve.

Viszont nem állhat abból a nap, hogy ülünk a szőnyegen és játszunk. Úgyhogy nálunk is az van, hogy ha főzök, jöhetnek segíteni, ha takarítok, szintén, alapvetően bármit csinálunk otthon, matathatnak körülöttünk. Az a nagy helyzet, hogy ez felnőtt fejjel nem játék, de nekik az. Úgyhogy ők nem úgy élik meg, hogy anya nem játszik velük a házimunka miatt, hanem úgy, hogy főzőset játszottunk. És igen, ha épp elvannak magukban, eszemben sincs odatrollkodni, inkább hagyom őket, iszom egy kávét, örülök a nyuginak. És mesét is szoktunk nézni, akár az ágyból is reggel, ébredés után. Nem látok kivetnivalót abban, amit a barátnőd csinál, nekem rosszabbnak tűnik, amikor anyuka egész nap animátorkodik, aztán a gyerek nem tudna magát 5 percre feltalálni egyedül, mert nem szokott hozzá. A lakás meg romokban, és vécére sincs idő elmenni a gyerek miatt.