Mi a véleményed egy olyan anyáról, akinek bölcsődébe jár a nagyobbik gyermeke, míg a kicsivel otthon van?

Na engem most nagyon le fognak pontozni :-D

Az én nagy lányom 1 évesen kezdte a bölcsit, mert mentem vissza dolgozni. 3 hónapja dolgoztam, mikor kiderült, hogy újra babát várok. Mivel a terhességem végig dolgoztam, így a lányom bölcsiben is maradt. Középsős volt a bölcsiben, mikor megszületett a húga tavaly januárban. MIvel közöltem a bölcsiben, hogy újból "csak" egy évet szándékozom otthon lenni, így maradhatott.

Idén beszokott a húga is, jelenleg a pici kiscsoportos, a nagy idén ballag és megy oviba.

Amúgy lehet minket szidni, de pl. nálunk nagyon sok anyuka úgy adta be a gyerekét, hogy elkezdte kivenni a szabiját, kért munkáltatóit és visszament Gyedre. Egy napot nem dolgoztak, mert csak a beíratásnál kérik a munkáltatóit.

Az én nagyobbam is járt tavasztól nyárig pár hónapot, majd ősztől pedig oviba.

Rengeteget fejlődött és rá is fért, a beszédje miatt is javasolta, orvos is védőnő is.

De én is megkaptam érte a "beosztást" a környező anyukáktól...meg hogy "lepasszoltam" a nagyot hogy nekem könnyebb legyen...meg majd hazahordja a betegségeket, csupa jóindulat...De akinek mindenben tökéletesen fejlődik a gyereke és nem kell aggódnia minden oké e vele, az könnyen beszél.

Ja és amúgy nem állami bölcsi volt, hanem magán.

És összesen 2 szer volt beteg. És nem hozott haza semmit, ellenben rengeteg mondókát, dalt tanult, (amiket velem nem, hiába is beszéltem hozzá egész álló nap) és nagyon sok mindenben önállóbb lett.

Szóval innentől engem nem érdekelt más rosszalló vagy irigykedő tekintete. Mert a gyerekem szeretett bölcsibe járni és most oviba meg még inkább.

Bár az enyém nem volt bölcsis, de ha lehetőség lett volna rá lehet beadtam volna. Nagyon igénylete a társaságot, a játszást, és akárhogy is nézzük a hasfájós + refluxos pici mellett, akárm,ennyire is igyekeztem, feladatot is osztottam neki, de mégis érezte, hogy anyán osztozni kell, sőt, talán több jutott belőlem a picinek, hisz nagyon kivolt. Nem hagyhattam üvölteni egész nap, de miközben ő kézbe volt, a nagyobbnak ez csak rossz volt. Ja 2 éves volt amikor megszületett a kicsi.

Szóval szerintem nálunk jól jött volna a bölcsi, sajnáltam is sokszor szegényt, mert amikor ő kiakart volna menni játszani akkor vagy szopiztattam vagy pocit simogattam, vagy lehányt ruhát cseréltem. És ez egy olyan körforgás volt hogy alig bírtam belőle szabadulni+ emellett ott volt a házimunka, hisz főtt kaja kell, tiszta ruha kell...neki nagy ajándék lett volna a bölcsöde abban az időben.

De itt még azok is várólistára kerülnek akiket a munkahelyük nagyon vár vissza.

Hozzáteszem bennem mint anyában ott volt a kettőség, hisz rossz lenne elengedni egy kicsit, ez olyan anyai önzősség, de a gyerek szempontjából nézve meg jó lett volna. ...de ugye ez csak gondolati síkon futott.

Szóval nincs rossz véleményem arról a törődő, gondoskodó anyáról aki hasonló okokból adja be, vagy nem veszi ki a bölcsiből. És a jelzőket nem hiába írtam :)

nálunk pont ez a helyzet....

hétfőn kezdjük a bölcsit a 20 hónapos kislányommal,mert szükség van rám anyagi fronton...közben összejött a tesó,most derült ki 10 hetes vagyok...dolgozni muszáj,szóval szülésig mindenképp marad, utána pedig a bölcsivezető-védőnő megbeszélésén múlik a dolog,meg a támogató szülőktől..khm...