Furcsa a kétévesem? Vagy csak egy túlaggódó elsőgyerekes vagyok?

Biztató a helyzet :).

Voltunk a pedagógiai szakszolgálatnál, ahol kicsit figyelgették, vizsgálgatták, játszatni próbálták, de többet sírt mint játszott, mert az egyik nő ijesztő volt neki. Így főleg a mi elmondásunkra és a velünk kitöltetett kérdőívekre alapozhattak, mikor azt a diagnózist adták, hogy elmaradt beszéd-, mozgás- és szociális fejlődés. Korai fejlesztés javasolt, egy év múlva újravizsgálják. Autizmus gyanúja az általam kitöltött kérdőív alapján nem merült fel.

Fejlesztésre járunk (tulajdonképpen onnan küldtek a ped. szakszolgálathoz, mert az ő szakvéleményük alapján járhatunk csak a fejlesztésre ingyen) és TSMT tornát csinálunk.

A gyerek fejlődget. Most 2 év 3 hónapos. Még decemberben mondott 1-2 új, rövid szót, januárban elkezdett a lábbal hajtós autóval jönni-menni a lakásban. Most nemrég kezdett heti több új szót is megpróbálni utánam mondani (amikből aztán csak párat használ, de nem baj). Kicsit érthetetlenek a szavai, pl az árok neki "áá-khú". Két szó összeillesztése még nincs. Babanyelven fokozatosan egyre többet karattyolt, és mostmár ott tartunk, hogy annyit és úgy blablázik, mintha beszélgetne. Elég közlékeny.

Egyre jobbakat játszik magától, bár töbnnyire még mindig nem igazán "mintha-játékok", de pl a kád oldalán lecsúszdáztat játékokat és hasonlók. Rákapott a hintára, a csúszdára, sokat futkos, a mozgása sokkal ügyesebb, szerintem már megüti a korosztályában normális alsó határát.

Igent, nemet int (ha akar), megmutatja mit szeretne, egészen jól lehet vele kommunikálni (ez isteni érzés!). Már nem olyan keveset néz a szemembe, az arca kifejező, szeretettel rámvigyorog, magyarázgat néha nekem, a héten először kaptam valami puszifélét a hasamra. Zsiványkodik, incselkedik. A játszótéren a többi gyerek viháncolására érdeklődve mosolyog és ő is felpörög, de ha nagyon közelednek hozzá, még mindig szégyenlős.

Sokmindent ért, de kiderült, hogy iszonyúan önfejű, és tényleg sokszor azért nem reagál a kéréseimre, mert nem érdekli/nem akarja csinálni amit mondok, ez mostmár egyértelmű. Csak ahelyett, hogy nemet mondana, mint más gyerekek, inkább ignorál. Még mindig sokkal kevésbé irányítható szavakkal, mint a többiek, de szerintem ilyen kis öszvér természetű marad :). A kezem használatáról olyan 80-90%-ban leszokott, már nem érzem aggasztónak. Főleg lustaságból használja olyan dolgokhoz, amik neki túl macerásak.

#25

Egyre jobban. Megosztja az örömét, együtt nevet, rövid párszavas mondatokat mond, kicsit összevissza ragozással. Egyre önállóbb, elfoglaltságokat talál magának, a játéka kezd összetettebb lenni. Sokszor megölel, mondja is hogy szeret. Viselkedési, idegi problémája nincs, a hisztijei normális tartományban vannak, aranyos, kezelhető gyerek, csak félénk. Azt mondanám, hogy most olyan, mint egy jól fejlett két-két és fél éves. Egyébként 3 múlt.

A pedagógiai szakszolgálat olyan nagyon speciális problémát nem diagnosztizált, általános fejlődési zavar, ősztől már óvodát javasolnak neki bölcsi helyett.

Az ujjal mutogatás azt hiszem normális időben kezdődött. Már nem emlékszem hogy az mikor van, de nem vettünk észre benne lemaradást.

Kb 15 hónaposan mondhatta az első szót, de rettentő lassan haladt tovább a dolog. 1-2 havonta kimondott valamit, de általában nem is használta tovább a szavakat, hanem elhagyta. Ahogy a kérdésben is írtam, kétéves korára még csak kb másfél szót használt rendszeresen. Onnantól lassacskán egyre szívesebben mondta ki a dolgokat. Arra emlékszem, hogy 2 és fél évesen felnézett az égre és azt mondta, "nincs eső", és ez magától jutott eszébe, és 2 összefüggő szót használt. Ez óriási dolog volt akkor. Meg 2 év 8 hónaposan az, hogy "apa, gyere". Ennél hosszabb mondatok (3-4, nagy ritkán talán 5 szavasak) csak az utóbbi pár hónapban vannak. Nagyon egyszerű, nyelvtanilag pontatlan mondatok, de legalább szívesen és sokat gagyog. ("Akkor elteszem motorba szekrénybe" - akkor elteszem a motort a szekrénybe). Túl elvont dolgokat nem fogalmaz meg. Csak mostanában kezdett olyan elvontabb fogalmakat is használni, hogy "vicces" vagy "ijesztő". Saját magára is csak 3 éves kora körül kezdett megnevezést használni, mostmár gyakran emlegeti magát, a nevét használja. Addig se "én", se semmi.

A szobatisztaság 2 és fél éves kora körül megvolt, 3 éves kora előtt már a "balesetek" előfordulása is abbamaradt, ebben szerencsére nagyon időben fejlődött.

Nem sokkal a kérdésem kiírása után, tehát 2 éves kora előtt kezdtünk korai fejlesztőhöz járni, ő adott otthon végezhető tsmt tornagyakorlatokat is (heti több torna, de akár naponta is lehetett). A tsmt-t a nyáron elhagytuk, fejlesztésre még mindig jár. Ősz óta, azaz 2 év 9 hós korától bölcsődébe is járatjuk (javaslatra, mert amúgy annyi idősen már oviba is írathattam volna), ez úgy tűnik, hogy nagyot lendített előre a fejlődésén. Visszagondolva fantasztikus, hogy hol tartunk már az őszhöz képest.