Furcsa a kétévesem? Vagy csak egy túlaggódó elsőgyerekes vagyok?

Bocs ha hosszú leszek. A kisfiam bő 2 hónap múlva tölti be a kettőt. Mostanában aggódom, minden rendben van-e vele.

Még nem beszél, csak egy szót, és egy hangutánzó szót tud, de azokat a helyükön használja (még ha nem is gyakran), önmagában emiatt nem aggódnék.

Pár hónaposan "félős" lett, mindenkitől sírt. Bár azóta ez oldódott, de még most is szégyellős, bújós, félős, könnyen sírva fakad másoktól. Attól függően, milyen a hangulata és mennyire szimpatikus neki a másik ember, van amikor valakivel barátságosabb, mosolygósabb, de akkor is csak óvatosan, némi távolságot tartva, legjobb esetben is messziről huncutkodva. Csendes, nyugodt gyerek, nem ugrál, nem szaladgál sokat, ritkán pörög fel a játékban.

Szinte csak elvétve tudom rávenni utasítás végrehajtására (add ide, fogd meg, ülj le), és nem tudom, hogy nem ért-e, vagy csak önfejű. Általában nem bámul áthatóan és csügg a szavaimon ha beszélek hozzá, csak ha talál benne valami érdekeset (pl számára érdekes tárgyat mutatok, és arról magyarázok). Egyébként ha őt kevésbé érdeklő dolgot magyarázok, mutogatok, rámnéz hogy "haggyálmár", vagy maximum elmosolyodik, hogy "jó'van, beszéljél, más dolgom van", aztán arra figyel, amire ő akar, és ez a gyakoribb. Sokszor figyel inkább a tárgyra, amit mutatok, de rám látszólag nem. Ritkán utánoz engem, ebben is válogatós. Sok mozdulatot, hétköznapi tárgy használatát nem utánozza, hiába kérem (pl fújja meg az ételt, keverjen a lábasban a kanállal). A guggolást, lufifújást viszont kérés nélkül is utánozni kezdte.

Más gyereke megy a cipőjéért, ha meghallja, hogy "megyünk sétálni", az enyémen nem látom, hogy felfogná, hogy mi fog történni, csak mikor már felöltöztettem és nyúlok a kulcsért. Bár nemrég meglepett azzal, hogy mikor egy pelenkával a kezemben mondtam, hogy dobjuk ki a kukába, akkor kézenfogott, a kukához vezetett, és lökte a kezem a kukához, hogy akkor oda dobjam.

Ez a legijesztőbb: az én kezemet használja. Ha valamit akar, odavezet, a kezemet ráteszi, arra löki. Ha könnyen eléri az adott tárgyat, akkor azért sokszor ő hozza oda nekem, hogy csináljak vele valamit (pl a lufit, hogy dobjam fel, játsszunk). És sokmindent egyszerűen jobban szeret velem, az én kezemmel csináltatni. Inni is még mindig úgy akar, hogy én tartom neki az ivópoharat. Amikor üres flakonnal, pohárral játssza el az ivást, akkor ügyesen megfogja, szájához teszi, dönti. Ha felhúzódik a nadrágszára, az én kezemet teszi oda, hogy húzzam le, ha ki kell venni valamit a járókából, az én kezemet dugja a rácsok közé, és irányítja a tárgyhoz, ahelyett, hogy rámutatna. Erről a "szülő kezét használó" tünetről rögtön sikerült megtalálnom, hogy az autizmus jellegzetessége, gondolhatjátok, hogy megijedtem.

A játszótéri játékok nem igazán kötik le, inkább azt szereti, ha én bujkálok, kergetőzök vele, a homokozáshoz alig használ eszközt, csak szórogatja.

Sokat veteti fel magát, szívesen lóg rajtam, az ágyban sokszor mosolyogva rámmászik, rámfekszik, de tanult szeretetkifejezést nem mutat: nem ad puszit, nem simogat meg, nem ölelget. Ha én csinálom, általában szereti.

Van a családban egy vele teljesen egyidős kisfiú, és ijesztően előrébb jár. Lelkesen utánoz, szeretgeti az anyját, csügg az ember szavain, örömmel teljesíti, amit kérnek tőle. Igaz, neki van egy nagyobb testvére is, akitől sokat tanulhatott. De hozzá képest az én fiam még szinte babás.

Sajnos a vírus miatt más gyerekekkel nem állunk olyan szoros kapcsolatban, hogy más komolyabb összehasonlítási alapom legyen. (Akartam óvodafelkészítő klubba hordani, de ugye azt is leállították). De a játszótéren (ahol azért szintén nincs sok kétéves) is mintha kicsit kilógna a sorból az én csöppem.

Tudom, a gyerekek nem egyformák, meg van saját személyiségük, habitusuk, de nem akarok bagatellizálni sem. Tapasztaltabb szülők, hozzáértők, mit gondoltok, tényleg aggódnom kell, vagy túlparázom? Félek... :(

Főleg ezzel a kézhasználós dologgal kapcsolatban érdekelnének tapasztalatok, de minden más is jöhet. (Persze említem majd elsőkörben a védőnőnek is, de szeretném látni egy szélesebb réteg véleményét, tapasztalatait is)