Furcsa a kétévesem? Vagy csak egy túlaggódó elsőgyerekes vagyok?
Bocs ha hosszú leszek. A kisfiam bő 2 hónap múlva tölti be a kettőt. Mostanában aggódom, minden rendben van-e vele.
Még nem beszél, csak egy szót, és egy hangutánzó szót tud, de azokat a helyükön használja (még ha nem is gyakran), önmagában emiatt nem aggódnék.
Pár hónaposan "félős" lett, mindenkitől sírt. Bár azóta ez oldódott, de még most is szégyellős, bújós, félős, könnyen sírva fakad másoktól. Attól függően, milyen a hangulata és mennyire szimpatikus neki a másik ember, van amikor valakivel barátságosabb, mosolygósabb, de akkor is csak óvatosan, némi távolságot tartva, legjobb esetben is messziről huncutkodva. Csendes, nyugodt gyerek, nem ugrál, nem szaladgál sokat, ritkán pörög fel a játékban.
Szinte csak elvétve tudom rávenni utasítás végrehajtására (add ide, fogd meg, ülj le), és nem tudom, hogy nem ért-e, vagy csak önfejű. Általában nem bámul áthatóan és csügg a szavaimon ha beszélek hozzá, csak ha talál benne valami érdekeset (pl számára érdekes tárgyat mutatok, és arról magyarázok). Egyébként ha őt kevésbé érdeklő dolgot magyarázok, mutogatok, rámnéz hogy "haggyálmár", vagy maximum elmosolyodik, hogy "jó'van, beszéljél, más dolgom van", aztán arra figyel, amire ő akar, és ez a gyakoribb. Sokszor figyel inkább a tárgyra, amit mutatok, de rám látszólag nem. Ritkán utánoz engem, ebben is válogatós. Sok mozdulatot, hétköznapi tárgy használatát nem utánozza, hiába kérem (pl fújja meg az ételt, keverjen a lábasban a kanállal). A guggolást, lufifújást viszont kérés nélkül is utánozni kezdte.
Más gyereke megy a cipőjéért, ha meghallja, hogy "megyünk sétálni", az enyémen nem látom, hogy felfogná, hogy mi fog történni, csak mikor már felöltöztettem és nyúlok a kulcsért. Bár nemrég meglepett azzal, hogy mikor egy pelenkával a kezemben mondtam, hogy dobjuk ki a kukába, akkor kézenfogott, a kukához vezetett, és lökte a kezem a kukához, hogy akkor oda dobjam.
Ez a legijesztőbb: az én kezemet használja. Ha valamit akar, odavezet, a kezemet ráteszi, arra löki. Ha könnyen eléri az adott tárgyat, akkor azért sokszor ő hozza oda nekem, hogy csináljak vele valamit (pl a lufit, hogy dobjam fel, játsszunk). És sokmindent egyszerűen jobban szeret velem, az én kezemmel csináltatni. Inni is még mindig úgy akar, hogy én tartom neki az ivópoharat. Amikor üres flakonnal, pohárral játssza el az ivást, akkor ügyesen megfogja, szájához teszi, dönti. Ha felhúzódik a nadrágszára, az én kezemet teszi oda, hogy húzzam le, ha ki kell venni valamit a járókából, az én kezemet dugja a rácsok közé, és irányítja a tárgyhoz, ahelyett, hogy rámutatna. Erről a "szülő kezét használó" tünetről rögtön sikerült megtalálnom, hogy az autizmus jellegzetessége, gondolhatjátok, hogy megijedtem.
A játszótéri játékok nem igazán kötik le, inkább azt szereti, ha én bujkálok, kergetőzök vele, a homokozáshoz alig használ eszközt, csak szórogatja.
Sokat veteti fel magát, szívesen lóg rajtam, az ágyban sokszor mosolyogva rámmászik, rámfekszik, de tanult szeretetkifejezést nem mutat: nem ad puszit, nem simogat meg, nem ölelget. Ha én csinálom, általában szereti.
Van a családban egy vele teljesen egyidős kisfiú, és ijesztően előrébb jár. Lelkesen utánoz, szeretgeti az anyját, csügg az ember szavain, örömmel teljesíti, amit kérnek tőle. Igaz, neki van egy nagyobb testvére is, akitől sokat tanulhatott. De hozzá képest az én fiam még szinte babás.
Sajnos a vírus miatt más gyerekekkel nem állunk olyan szoros kapcsolatban, hogy más komolyabb összehasonlítási alapom legyen. (Akartam óvodafelkészítő klubba hordani, de ugye azt is leállították). De a játszótéren (ahol azért szintén nincs sok kétéves) is mintha kicsit kilógna a sorból az én csöppem.
Tudom, a gyerekek nem egyformák, meg van saját személyiségük, habitusuk, de nem akarok bagatellizálni sem. Tapasztaltabb szülők, hozzáértők, mit gondoltok, tényleg aggódnom kell, vagy túlparázom? Félek... :(
Főleg ezzel a kézhasználós dologgal kapcsolatban érdekelnének tapasztalatok, de minden más is jöhet. (Persze említem majd elsőkörben a védőnőnek is, de szeretném látni egy szélesebb réteg véleményét, tapasztalatait is)
válasza:
válasza:Unokaöcsém is le volt kicsit maradva, testvérem is aggódott ezerrel, elvitték ezer vizsgálatra és kiderült, hogy semmi baja. Óvodában gyorsan fejlődni kezdett, és már nincs lemaradva a többi gyerekhez képest.
Ha ez megnyugtat, vidd el vizsgálatra, fejlesztésre, legalább nem leszel ideges. De csak ennyi alapján nem aggódnék még.
válasza:"Vannak értelmesek, tájékozottak és ösztönösen is jól funkcionáló anyák."
És te nem tartozol közéjük. Ha az lennél tudnád, hogy a képességek, készségek elsajátítása széles skálát mutat, és semmi köze az anyai kompetenciához, se a gyerek intelligenciájához.
válasza:Én nem látok nagy problémát. A te kezed használatáról szelíden megpróbálhatod leszoktatni, de önmagában egyébként se autisztikus tünet, s a jellemzés többi része nem is erősíti ezt az irányt.
Nagyobbikom megkésett mozgásfejlődésű, beszédfejlődésű és auti is.
Amit én tennék: fül-orr-gége hallásvizsgálat. Lehetőleg minimum spontán BERA. A beszédértését kellene "megnézetni". Az hogy mutat, mutogat, tehát van kommunikációs igénye, megnyugtató. A beszédprodukció "szegényes" volta pedig még belefér.
Egyensúlyi helyzetekkel hogy áll? Szeret hintázni? Futóbiciklizik?
Soha nem merült fel bennem, hogy ne hallana jól. A közeledő autók felé fordul, felfigyel az utcáról beszűrődő dudálásra (ezt az egyet utánozza, csak neki bip-bip helyett "báppápp", néha a hang irányába nézve, elgondolkozva közli, hogy "báppápp" volt, máskor a szemembe nézve, "anya, hallottad?" arckifejezéssel, mosolyogva). Ütemes zenét hallva is rámnéz, "hallod ezt? Jó zene!", és bólintgat. Félálomban felkapja a fejét neszekre, ajtónyitásra, és rögtön odanéz. Ha halkan sípolok a levegővel a fogaim közt, odanéz, "hát te mit csinálsz?" tekintettel vigyorog. Persze ha bárki szakember is javasolja, elviszem hallásvizsgálatra, ezen ne múljon.
A hintát nyár elején még szerette, aztán negyedévig nem akart beleülni, csak úgy játszott vele, hogy belekapaszkodott, félig-meddig elengedve magát, és kibillent az egyensúlyából, hogy a hinta elrántsa, és épp csak annyira tartotta magát, hogy végül ne essen el, így lengedezett. Ezen nevetett, hogy majdnem elesik, és izgalmas. A kezembe kapaszkodva is csinálja ezt mostanában, eldől, megtartom, nevet. Én is szerettem ilyesmivel szórakozni kiskoromban, kapaszkodva eldőlni és tartani magam, csak az olyan idősen volt, amire már vissza tudok emlékezni.
Nemrég kicsit erőszakoskodtam, megint beleültettem a hintába. Ellenkezett, de egy csip-csip csóka után vidáman hintázott, néha elkaptam a fellendült hintát, és hirtelen engedtem el újra, ez is tetszett neki. Később magától is kéredzkedett a hintába, két napja megint nem akar beleülni.
Pedig szeret egyensúlyozni, sokmindenre feltérdel, felteszi a fél lábát, felhúzza magát, egyensúlyozgat.
Futóbicikli nincs, lábbal hajtós kisautót, kismotort csak kb egy hónapja kezdte el óvatosan hajtani. De csak poroszkál vele, lassan tolja magát pár métert, nem lendületből. Tegnap és ma megint felállította az autót, és megpörgette a kerekét, pedig már egy ideje nem csinálta. Tudom, ez is lehet autisztikus tünet, de ki ne pörgetné meg néha, meg csak egy percig csinálja, nem mániája a pörgetés.
válasza:Ez ennél sokkal összetettebb. A túl jó hallás bármilyen meglepő, ugyanúgy tudja akadályozni a beszédfejlődést. Létezik olyan probléma, amikor a sok-sok frekvencia közül nem tudja kiszűrni a beszédhangokat, és ezért nem ért jól. A BERA ezt is méri.
De a pontosító konmentjeid inkább életkori szelektív hallást feltételeznek (=tojok anyám fejére). :)
válasza:Történetesen nem olvastam a válaszokat, csak gyorsan meg szeretnélek nyugtatni, kérdező, szakemberként, hogy igen, túlaggódod, mert amikről írsz, életkori sajátosságok és önmagában ezen tényezők alapján 22 hónapos esetén NEM lehet következtetni sem fejletlenségről, sem fejlettségről (de még kb 30 hónapos esetén sem).
Nem mennék végig az eseteken, melyeket említesz, ennyi a lényeg.
Annyit teszek csak hozzá, nagyon nagyon fontos szem előtt tartani (mert számos szülő ezért csúszik el a gyerekek hasonlítgatása miatt), hogy KÉT TÉNYEZŐ van, amely terén NAGYON eltérő AZ EGÉSZSÉGES gyermek fejlődése (és persze ha nagy ritkán fejlődési rendellenesség derülne ki utólag, akkor sem tudhatjuk ennyi alapján előre, a csakis később diagnosztizálható esetleges problémát) :
- beszédfejlődés (egész tőmondatokban tökéletlen kiejtéssel: 12-36 hónapos kor között bármikor lehetséges azoknál, akik ilyen vonatkozásban a későbbiekben is egészségesen fejlődőnek bizonyulnak) ;
- szobatisztaság úgy mint bekakilás és ÁLTALÁBAN a nappali bepisilés hiánya. (Ez esetben még nagyobb a szórás: 1 éves kortól azokig, akik épp csak betöltik a négyet, önmagában semmilyen problémára NEM utal. Sőt, 1-2 havonta egyszer még az 5-6 évesek is be szoktak pisilni akkor is, ha nem éri őket stressz, ijedség sem, és ennyi még normálisnak mondható 5-6 évesen.)
válasza:Folytatom a nulla óra 17 perckor posztolt soraimat: érdemes azt is szem előt tartani, hogy az említett időtartományban teljesen mindegy, mikor jut el a gyermek az adott szintre, mert később beérik egymást a gyerekek (főként ilyen téren, és a többségre értem persze, mert a gyerekek pár ezreléke középsúlyos, vagy súlyos fogyatékkal élő), sőt, nincs hatással a későbbi beválásra, tehát aki pl 12 hósan már mondikált mondatokat, lehet, hogy sose lesz jól fogalmazó felnőtt, de lehet, hogy igen; aki csak a 3. szülinapja körül szólalt meg először, az (ritka kivétellel) 3 és fél évesen pont úgy fog beszélni, mint aki már 12 hósan mondikált mondatokat, és szintén egy részük remekül fogalmazó felnőtté válik, vagy átlagossá, vagy akár alacsony kommunikációs szintje lesz felnőttként.
Azaz semmi jelentősége ÖNMAGÁBAN annak, hogy az említett időtartományban mikor éri el az adott szintet a gyermek.
Idézek tőled továbbá:
"Erről a "szülő kezét használó" tünetről rögtön sikerült megtalálnom, hogy az autizmus jellegzetessége, gondolhatjátok, hogy megijedtem."
Nincs mit megijedni, mert ÖNMAGÁBAN ilyen tényezőkből, kb 30 hónapos korig a kérdésedben felsoroltak nagy része természetes életkori sajátosság (más része meg kb 24 / 26 hónapos korig természetes, és sokszor a gyerekek egyik hónapról a másikra hirtelen is tudnak fejlődni, attól függ ki mikor miben).
ÉS ÍME EGY KULCSMONDATOM:
Az autizmus erőteljes foka: életkori sajátosságnak minősül kb 24 / 26 hónapos korig,
az autizmus enyhe foka pedig kb a 3. szülinapig.
A pszichológiai szakkönyvekben így találod meg általában:
életkori autizmus. Azaz TELJESEN NORMÁLIS.
MINDENKIRE érvényes, átlag két és fél éves korig.
Ami káros lehet a gyerekre, főleg ha minél kisebb a gyermek:
a felesleges aggódás.
Át szokott rájuk ragadni, márpedig az pszichoszomatikus megbetegedést okozhat.
Nyugi, nem olyan könnyen alakulnak ki pszichoszomatikus bajok. Csak ha hónapokig rástresszelsz arra, amire nem kellene. ;)
És még valami: A SAJÁT leki problémáidat (lehetőleg a tudatalattidat is ideértve) igyekezz általában megoldani, mert 10 éves korig a gyermekek hajlamosak tudattalaul átvenni még a titkolt szülői érzlemi bajokat is, és ez megint csak pszichoszomatikus testi bajokat okozat. Aztán rohannak orvoshoz a gyerekkel, hogy vajon miért köhög a gyerek, miért ekcémás, miért van ez, vagy épp az, amikor többnyire lelki okokból... Aztán jönnek sajnos a mérgek (értsd: tabletták, amit az orvosok felirnak, mert a gyógyszeriparral le vannak paktálva).
válasza:Szerintem nincs a gyerekedben semmi fura, ez valami uj “hobort” hogy mindenki autistának hiszi a gyereket.
Egyébként, ne haragudj, de borzalmas, ahogy idézőjelekkel leírod, hogy a még nem beszélő gyereked mit “mond” a szemével. Ráadásul rohadt félreérthető és zavaró az írásod megértésében.
Köszi mindenkinek. Valahogy ma már sokkal nyugodtabb vagyok. Mikor kiírtam a kérdést, valószínűleg hozzájárult az állapotomhoz, hogy tombolt bennem a pms... Mindent súlyosabban veszek ilyenkor.
Attól még persze felvázolom majd a védőnőnek, mi a helyzet.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!