Nem alhat többet a kutyával (ami az én "pótlékom"). Mikor fog így sírás nélkül elaludni?

Majdnem 5 éves fiunk, elváltunk. A felügyelet közös, hetente cserélődik.

Az apja először csak 1 éjszakára vitte el, majd a ráeső heteken mindig egy-egy éjszakával tovább, tehát próbáltunk fokozatosak lenni. Már hónapok óta ott van egy hetet nála, amikor ő a soros a felügyeletben. Az legelső éjszakától kezdve sír utánam. Ezt többféle módon próbáltuk kiküszöbölni. Volt, hogy elmentem érte mikor éjjel 2kor is az ajtóban üvöltött, volt hogy nem aludtak az apjával szinte semmit éjszaka hanem szórakoztatták egymást. Volt hogy este 1 órát beszéltem vele telefonon elalvás előtt, volt hogy egyáltalán nem is beszéltem vele napokig (ez volt a legrosszabb). Volt hogy az apja azt mondta neki elalvás előtt hogy felhívott és megyek érte de addig aludjon, persze ez már másnap nem működött, volt anyósom is náluk aludt, hogy ne sírjon. Volt hogy a tv előtt altatta, de ez ovi időben túlzottan nem volt jó. Fokozatok voltak csak abban, hogy mikor mennyire sírt, de mindig sírt elalvás előtt.

Amióta az apja elment tőlünk, 3an aludtunk a nagyágyban: a gyerek, én és a kiskutyánk (nagyon ápolt, kistestű, egészséges, szobakutya). Aztán az jutott eszembe hogy vigye magával a gyerek a kutyát az apjához. Hangsúlyt is kapott a kutya, mondtam neki, hogy ez mennyire klassz, mintha itthon lenne, neki kell rá vigyáznia, stb. Mintha elvágáták volna, a kutyát simogatva azonnal elalszik azóta az apjánál, a kutyát ugyanúgy közösen felügyeljük.

Ez így jó is volt. A volt férjemnek van új barátnője, aki odaköltözik. És allergiás a kutyaszőrre. Úgy gondoltam, hogy nem baj, már meglesz a gyerek így is. Mikor nem vitte a kutyát, már a kapuban sírt. Azóta talán még rosszabb, mint valaha.

Tanácstalan vagyok. Nem akarok beleszólni a volt párom jelenlegi életébe. Én megértem, hogy összeköltöznek. A nő sem tehet arról, hogy allergiás. De nem tudom most mi lesz velünk. Kezdődik az ovi is, plusz stressz megint. A volt párom hibáztat, hogy én nem segítem a dolgot. Mondtam hogy vigye csak délutánonként vagy hétvégente, én vállnám a felügyelet nagyobb részét de nem akarja.

Nem tudom mivel lehetne megnyugtatni esténként. Alapvetően szeret az apjával, csak az elalvással van baj, meg azzal ha éjszaka felsír. De az apja nem enged ebből, azt mondta hogy nem fog kimaradni az életéből, meg biztos benne hogy csak túl kell jutni ezen.

Mit lehetne tenni? Keressünk valami mást amit visz de nincsen szőre? Ez is az elalvási rituálénk miatt volt jó. Mútlkor pakoltuk össze a táskáját, és mondta hogy el akarja vinni az egyik pólómat. Az apja aztán azt mondta hogy azt szorongatva ugyanúgy sírt. Tehát ez nem jó :(

Nagyon sajnálom őt.