Ez normális, vagy érdemes orvosnak megmutatni?

Van egy 2 éves kisfiam. Soha nem volt egy nyugodt kisfiú, de amit az elmúlt 3 hónapban (mióta a bölcsit kezdte) amit csinál, az egyszerűen idegőrlő, minden energiánkat felemészti szinte.

Szopizik még, kevesebbet mint régebben, mert a bölcsi miatt napi 9 óra kimarad. Ha anya délutános, akkor reggel 7 és kb. 22 óra között nem is kap cicit, de nem is igényli.

- heti 1-2 alkalommal, őrjöngés, tombolás, egészen önkívületi állapotig, eltart 15-30 percig is, alig lehet megnyugtatni, csak cici nagy nehezen, vagy ha kimegyünk a friss levegőre

- sok nyekergés, elégedetlenség, semmi nem jó soha neki

- rendszeresen zavarja, ha egymással beszélgetünk, a szavunkba vág, kiabál

- fejét veri a falhoz, szekrényhez, ha ideges és sír (napi szinten 1-2 alkalommal, de nem erősen, csak odabuccol)

- üt bennünket ha nagyon belelovalja magát a sírásba

- elalvás közben folyamatosan mocorog, elmászik, felül, lefekszik, 30-40 percen keresztül, mire elalszik

- nagyon gyorsan veszi a levegőt, hiperventillál, látszólag okok nélkül, nyekergés, elégedetlenkedés közben

- ha valami nem sikerül elsőre akkor nagyon ideges lesz, üvöltő sírásban tör ki

A bölcsiben viszont tündér, imádják a gondozók, néha alig tudjuk elhozni olyan jól érzi magát. Szereti a kis bölcsis társait is, emlegeti őket.

Viszont amit otthon művel az már-már őrület... Vannak néha jó napok, amikor 2-3 órát eljátszunk, minden szép, minden jó, vidám, de ez kevesebb. Leginkább a nyekergés, elégedetlenkedés, sírás teszi ki a napjai nagy részét. Természetesen mindent megadunk neki, szeretjük őt, foglalkozunk vele, nem néz soha képernyőt (mi sem tévézünk), nem is nagyon köti le ez a sok kütyü, inkább a képes könyveit szereti nézegetni, építőkockázni stb. Ő is szeret bennünket, mondja is a saját kis babanyelvén, puszil, ölel.