Rosszat teszek a kisfiamnak azzal, hogy nem járunk játszótérre?

Ha eleget vagy kint vele a kertben, és ott mozog mint a játszótéren akkor nem .. de a játszótéren viszont van társaság illetve feltételezem hogy lenne. Az azért annyival másabb.

Hívj át kisgyerekes családot :) ha teheted

Így nem fog tudni szocializálódni. Lassan szüksége lenne valamilyen szinten gyerektársaságra. A játszótérnek nem csak az a funkciója, hogy levegőn legyen és mozogjon a gyerek, az valóban megoldható a saját udvaron.

Idegen társaságban viselkedni viszont ott nem tud megtanulni.

Az 2 gyerek. Az oviban egy kicsit többhöz kell alkalmazkodni. A nyüzsi is nagyobb lesz.

Mi 6 hetes kora óta járunk baba klubba és mióta ül játszótérre. Nincs lesokkolva nagyobb társaságban, több gyerek között, hangzavarban sem.

Azt nem gondolnám, hogy hátrány éri, de a játszótér jó dolog.

Én 5 hónapos kora óta járok a gyerekkel, kezdetben csak hason bámészkodott.

Most 19 hónapos, de mi szinte minden alkalommal barátkozunk valakivel, vagy ő megy oda egy másik gyerekhez, vagy hozzánk jön valaki oda. A nagyobb gyerekeket különösen szereti, megtanulja és ismétli a nevüket egyből.

Az olyan dolgokat már nagyjából tudja, hogy kell pl a csúszdát használni.

Ha vki szimpi neki, azt odahívja pl mérleghintázni. Múltkor egy kisfiú szegyenlősen az apját küldte oda hozzánk, hogy szeretne hintázni a kislányommal.

Gyakran a szülők is megszólítják egymás gyerekeit vagy mi őket, az is egy pozitív tapasztalat, illetve sokszor tanulok is belőle en is.

Állandó barátunk nincs ott, meg én se ismerkedem túl könnyen, és nyilván nem játszik a másfél éves összetett játékot másokkal, de nekünk hasznunkra és örömünkre van.

"Nagyon megkésett volt a mozgásfejlődése. Ülni is csak 13 hónaposan tanult meg, járni 16 hónaposan."

Egyáltalán nem volt megkésett a mozgásfejlődése, nem tudom, melyik védőnő volt már megint az az agyalágyult (már bocsánat, de a hócipőm...), aki ezt elhitette veled (ha más "szakember" hitette le veled, akkor meg pláne borzalom...) Szakterületemmel összefüggő a kérdés. A többi tényezőre pedig az a válaszom, hogy pont így a jó: a legtöbb gyermek 4 éves koráig nem vágyik más gyerekek társaságára, míg a szüleiére annál inkább, a tesókkal (akinek van) meg változó, hogyan jön ki és játszik-e vele szívesen, 4 éves kora előtt.

Tehát a játszótér felesleges dolog 4 éves kor alatt (bár nem baj, ha vágyna a gyerek oda és ha volna rá lehetőségetek, de a 4 év alattiaknak csak kis része vonzódik más gyerekek társaságához), viszont a sok mozgás (a kisgyermek mozgásigényének biztosítása, kielégítése) alapvető a kisgyermeknek, és amikor csak lehet, friss levegőn. Azt írod, otthonotokban lehetséges, nos, ez a lényeg. Gond egy szál se.

Ellenben, a törvényeket sokszor nem hozzáértők hagyják jóvá, mint pl 3 éves kortól kötelező ovi, 6 éves kortól suli. Régebben reálisabban volt a vonatkozó törvénycikkely megalkotva, mert egyénileg sokkal több esély volt elbírálni az ovikezdést, sulikezdést.

Ennek fényében jelzem, hogy a negyedik életév a forduló a legtöbb kisgyermek esetén, a gyermektársaság szempontjából, addig viszont a szülői hatás szinte kizárólagos, a szocializáció szempontjából. Persze lehet siettetni az érést bölcsődébe adással, de minek... több a hátránya, mint előnye, és a másik gyerek, aki optimális időszakaszban kerül nevelési intézménybe, úgyis beéri (hacsak nem körözi le pl szociális érésben (is)).

Tehát javaslom nem kapkodni, sem késni, hanem minél több forrásból értesülni, pl bölcsődei gondozókkal, kisgyermek nevelőkkel és óvodapedagógusokkal, gyermekpszichológusokkal konzultálni, tanácsot kérni, vagy akár szakirodalmat olvasgatni. Mi az, hogy sokaknak a fizika, kémia olvasása nem gond, de ha mér elő kellene venni egy gyermekpszichológiai szakkönyvet, akkor már megijed... mert sokan sajnos megijednek ettől.

Nincs mit megijedni a szakirodalomtól, sőt, szerintem kötelessége volna minden szülőnek legalább alapfokon gyermekpszichológiát tanulnia, mert először gondolkodunk, utána cselekszünk - jó esetben. Azaz előbb tanulunk a kisgyermekkorról, és utána szülünk gyereket. Vagyis ez volna a járható út, és nem fordítva, mint a többség teszi. A kémia, fizika, földrajz bezzeg megy sokaknak, de legtöbbször semmire se használjuk, kivéve, akinek kell a szakmájához.

Tehát inkább gyermekpszichológiai szakirodalom, mintsem bulvár magazin, meg hogy a másik szülő hogyan üt hasra, vagy mi a megszokása... A másik anyuka. Nem feltételen baj megtudni, más szülő mit csinál, csak hát nem elegendő... Erősen hiányos hozzáállás.

Persze mindenki neveljen gyermeket a saját felelősségére, a döntés a tisztelt szülőé, én csupán válaszoltam a kérdésre közvetlenül is, és általánosságban szintén.