Mit tegyek, ha nagyon válogatós a gyerekem?

Ha jól nézem, akkor a zöldség gyümölcs is gondod. Próbálkoztál már kirakni belőle valami képet? Pl virágot mandarin gerezdekből... Stb. A tányér elrendezése néha meghozza az étvágyat.

Illetve vidd magaddal egy piacra, ha ott nézi a zöldségeket, ő választ, együtt főztök? Az együtt főzés közben szagolgatás, kóstolgatás.

Ha a bundás kenyér megy, akkor a húst megpróbálnám hasonlóan bundázni, tehát nem prézli, hanem liszt-tojás-liszt. (Ezt zöldségekkel is lehet.)

Vagy készíts pl egészséges alapanyagokból mártogatóst. És muffin formában is szinte bármit lehet sütni, bármit elrejthetsz benne.

De: erőszakkal ne etesd. Illetve szerintem jobban jársz, ha először szagoltatsz, aztán kóstoltatsz (az ellenérzéseit megelőzöd ezzel). Ha kóstol, dicséred. Akkor is, ha megkóstolja, de nem ízlik.

#21... Érdekes módon a "kényelmes" megoldásom veszekedés, hiszti, és zsarolás nélkül is szuperül működik.

A gyerek nem szrokon nőtt fel, édességet pl pont a válogatós korszakában nem evett...

Viszont volt rántott hal korszak, csirkemell korszak, cukkini korszak, brokkoli krémleves mánia, tojás mánia, virsli függőség, amikor szinte csak az aktuális kedvencét akarta enni...aztán gondolt egyet, és a következő napon rá se nézett. Voltak fix dolgok, amit sosem evett meg, a többi meg állandóan változott.

Szóval nem volt egyszerű dolgom... Aztán elkezdte érdekelni a mi ételünk, néha megkóstolta, ha kért, kapott. Aztán egyre többet kért, volt, hogy inkább a miénket ette, nem a sajátját.

Ma már csak ritkán kell kétfélét főzni.

Könnyek, zsarolás, veszekedés nélkül... Gyerekorvos látta, kikértük a véleményét, örült a módszernek.

Te nyilván csak azért kötsz belém, mert meg se próbálsz máshogy állni a dologhoz, csak a tanult erőszakossággal.

MINDENT próbáltam az elmúlt hat évben, a kezdetektől rossz evő, iszsz baba volt, két éves koráig.

Etettem egyfajtát, pürésen, darabosan, többfajtàt, színek szerint, formára vágva, játékbabával, éttermit, házit, boltit, rokonok főztjét, babát etetve, asztalnál, ágyban, tv előtt, nagy társaságban, egyedül, étteremben, otthon, dekorált asztallal, csupasz asztallal, turkált benne, festett vele, magának ette, etettem, dicsértem, gyűjtött matricát, kapott jutalmat, írtuk a pontokat, cuki formára raktam, késsel geomatriai formákra vágtam, ráírtam a nevét a kenyérre, evett csukott szemmel, szagolta, itt terem a kertben szinte minden, leszedi, látja hogy leszedem, megvesszük, kiválasztja, színek szerint rakjuk a szivárványt, becukrozom, natúr ízekkel, kiskanál, saját tányér, nagy kanál, nemérössze, összekeverhetu, kézzel eheti, mesélni róla, lerajzolni, mindig van kint étel, csak étkezésre van kint étel, nem szólok, hogy egyen, szólok, hogy egyen és rohadtul semmi!

Honnan gondoljàtok, hogy nem próbáltam mindent, mikor leírtam, hogy tudom, hogy drasztikus? Igenis rohadt sokat szórakoztam vele, se édeset, se sósat, nassokat sem hajlandó mind, tehát nem az van, hogy csak azt, megvan az üres csoki, amit megeszik, de ha magasabb a kakakótartalma, kiszúrja és grimaszol, fujjog.

Ez van, akinek remek ötlete támad a többnapos éheztetésen kívül(egynaposat ugye eddig kétszer próbáltam, mindkétszer rosszul lett), az leírhatja!

A gyümölcsök egy részét tavaly lefogtam és belenyomtam a szájába, nem volt mind sikeres, de azóta evett málnát abban az évben párszor, de pl idén nem eszi meg, pedig megint itt terem.. tavaly miután lefogtam és belenyomtam, magàtól megette, lement és szedte a kertből, majd minden nap, kérte hogy vegyek, aztán tél lett, idén meg kiszalad a világból ha szóbahozom és letagadja.

Már fotózom és videózom, hogyha épp véletlen hajlandó valamit megenni(pl májkrémet megette kb 3 hete, 1 fél szelet kenyérrel, nem tudom mi ütött belé, aztán letagadta és azóta sem tudom sehogy rávenni, még a képesmutogatóssal sem.

Szerintem kényszeres lehet és ezen a területen éli ki magát, a kontrollmániát, nem csak nem ízlik neki, mint a többi gyereknek.

Tavaly oviban csak délig lehetett, nem

evett semmit, néha almát vagy üres kenyeret(csak fehéret, magtalant) de a kenyeret kitiltották, mert egészségtelen, szóval már nem adhatnak csak egy étkezésre(ebédhez nem kaphat, se tízóraihoz).

Üres háztartási kekszet vihettem be a csoportnak, mert ugye az nem járja, hogy csak egy gyerek kapjon, azt evett meg vizet ivott.

Jó lenne leállni ezzel a gyerek példából tanul, meg lehet rá hatni dumákkal, nem mindenkire lehet.

Egyedül az megy, ha nyomást gyakorolok rá, de mivel gyógyszerbevételhez is le kell fogni( a halolajat pl a mai napig rutinból visszahányja), erre is úgy tekintek, hogy az egészségesen életben tartásához muszáj az étkezés. Nem azért mert finom, hanem

mert ettől marad életben, egészséges testtel. Rossz neki? Igen. Rosszabb lenne, ha kihullanának a fogai, a haja, elvékonyodna és fázna a körme, bőrkiütése szervi elégtelenségei, leépült agya, nulla állóképessége lenne?

Nem poénból csinálom, hanem mert nincs másik megoldás.

Egy gyógyped elérte fél év alatt, hogy másikfajta ivójoghurtot is megivott, nem lelkesen, de kanalazt, nem csak actimelt(teljesen folyékonyat).

Aztán visszaesés és nem ment tovább, sőt az actimelből is már csak az epres jó, ami külön poén, mert az epret nem eszi meg.

Nem kötök beléd, te kezdtél el másokat sértegetni a hozzászólásaiddal. Olvasd már vissza amiket írtál!

Vagy ne, úgyis reménytelen, befejeztem a témát.

24-es 3z már kimeríti a gyermek veszélyeztetés, bántalmazás fogalmát. Szegény gyerek, lelki fejlődését zavara vágtad, olyan komplexusai, evés zavarai lesznek a jövőben, hogy egy életre meg lesz késerítve az élete. Az meg hogy lefogod és tömöd belé az ételt... Sajnálom a gyerekedet, csak ártasz neki, aztán csodálkozol, hogy nem hajlandó enni.

Vidd el őt egy pszichológushoz, te pedig menj pszichiáterhez, mert egyáltalán nem normális, amit azzal a gyerekkel művelsz.

#24 arra nem gomdoltál, hogy pont ez a gond? A sok hűhó a kaja miatt? Valószínűleg már enni is fél, mert megtömöd.

Pszichológusnál jártatok már?

Igen, többesszámban, mert neked is kellene szakember, mert úgy tűnik, mentálisan te sem vagy a toppon. A gyerek meg megissza a levét. Itt inkább neked van kontrollmániád, nem a gyereknek. Hidd el, étel mellett gyerek még nem halt éhen. Ha éhes, enni fog. De te nyilván 24/7ben ezzel cseszteted.

Tudom, mert engem is ezzel kergettek az őrületbe. Először szép szó, meg jutalom, aztán veszekedés, büntetés, zsarolás, megfélemlítés. Pedig ettem én, csak nem azt, és főleg nem annyit, amit elém tettek, meg amennyit az öcsém megevett. (érdekesség, hogy ő felnőttként lett válogatós)

Jelzem, ma sem tudok egyszerre sokat enni. Étteremben is fél adag, meg gyerek menü... Elcsipegetek én egész nap kicsi mennyiségeket, de normál felnőtt adag nem fér.

Tudod milyen rossz volt, mikor huszonévesen is ezzel csesztettek? Mikor felnőtt, dolgozó nőként is körbeugráltak a kollégák, hogy milyen keveset eszem, vagy azon poénkodtak, hogy vajon meg tudok-e enni egy egész péksütit, vagy annak is megmarad-e a fele?

Tudod mi lett a vége? Elköltöztem a francba az ország másik felébe, ahol nem az étkezési szokásom a téma.

2,5 éves koráig semmit nem csináltam, csak a kedvét próbáltam meghozni néha, de nagyon nem érdekelt, mit eszik, mert szoptattam, mindig volt kint minden, nem érdekelt mit eszik, mert kapott anyatejet, gondoltam átjut egy rakás vitamin és éhezni sem fog. Aztán jött a bölcsi, ahol volt, hogy egész nap semmit sem evett, csak kenyeret, nyilván vizet ivott, volt hogy hányt is, nem tudott járni rendesen.

Igen, az enyém extrém eset, de nem csak az enyém. Képzeld vittem, volt is evésterápián, írtam, hogy ennyi a max, amit el tudtak érni gyógypedagógusok, fél év alatt erőszak nélkül, azt is csak ideilgenesen. Tudod mennyit tömök bele? Kb két evőkanálnyit, amit 5 nem egészen kiskanál, a minimumot, kisujjkörömnyi méretű darabokban, hogy valami jusson bele.

Nem csak az enyém extrém eset amúgy, csak a legtöbben nem erőltetik ennyire, mert mondjuk pont mázlijuk van, a gyerek megeszi a hús több fajtáját, egy zöldséget, egy gyümölcsöt és nagy mennyiségben, az már korrekt, akkor én sem erőltetném ennyire, na meg ha nem lenne 10 centivel alacsonyabb és 5 kilóval vékonyabb a kortársainál..

Az enyém is dacból nem eszi meg, ez a kényszeresség, csakazértsem, mert ezt tudom irányítani.