Egy 5 evéssel el lehet normálisan beszélgetni?

Én a 2 és fél éves lányommal is el tudok...

Nyilván nem filozófiai mélységekben...

A fiammal ötéves korában szinte mindenről el tudtam beszélgetni. Csak az olyan témákat kerültem, amik felzaklathatták volna (halál, bűncselekmények, háborúk, emberi szenvedések, társadalmi igazságtalanságok stb.).

Lehetett vele beszélgetni kerti munkáról, anyagok viselkedéséről (fagyás-olvadás, párolgás-forrás-lecsapódás, mágneses és elektromos jelenségek, égés stb.), égitestekről, történelemről (beleértve a különböző társadalmi viszonyokat is). Sokat meséltem neki a saját gyerekkoromról, hogy akkor mi mennyire volt más a világban, mint most. Ill. hogy még régebben (mondjuk nagyszülei gyerekkorában) hogyan éltek az emberek. Hogy a Föld különböző részein mennyiben más az éghajlat, és emiatt a növényzet, az állatvilág, és az emberek élete is.

Szóval lehet beszélgetni egy ötévessel, csak persze ahhoz úgy is kell nevelni azt a gyereket. És nem attól lesz boldog gyerekkora, ha mindent megkap, amit kiejt a száján.

Olyan nincs, hogy majdnem 8 éves kortól engedik oviba. Ha betöltötte a harmadik életévét, akkor mehet oviba. Elméletileg kötelező felvenni, max kapacitás hiány miatt lehet elutasítani, ha jól tudom. Vannak kifejezetten, sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó ovik. A szülői szem nem veszi észre, amit nem akar látni.

Nem feltétlenül "fogykos" az a gyerek, lehet, hogy csak nevelési/neveltetési problémák, figyelem felhívás áll a dolog mögött. Egy jó szakember hamar kideríti.

Viszont ebben az irányban csak a szülők tudnak cselekedni.

Biztos látják és ha orvos/védőnő.. stb látja a gyerkőcöt akkor valószínűleg azt is mondták mit lehet tenni ilyenkor, amennyiben szükséges és tényleg nagyon alul szocializált, vagy kognitívan visszább van maradva a kortársainál.

De nyílván ezzel nem dicsekszik a szülő. Ha kezelésre, foglalkozásra kell vele járni azt valószínűleg diszkréten teszik.