Mit tehetnék hogy a kislányom ne sírjon?

jesszus, ennyi mintamamit egy helyen...

mi 2 hónaposan hagytuk először anyámékra (elvittük, elmentünk moziba meg vacsizni és oda mentünk vissza hozzájuk, de ők fektették-altatták). Kb 1,5 évesen már ő is maradt ott 1-1 estére egyedül, most 4 lesz, 3-4 éjjel is ottvan mind a két mamánál, nem rendszeresen, de nyaralni is megy most pl. Ő azért sír, ha el kell jönni, mert ott van medence, nyuszi, meg mamaaaa meg kincses szekrény :D de ugyan úgy szeret minket, ötül, ha megyünk érte, de szomorú, hogy el kell jönni. Mindenki mondja milyen aranyos, nyitott közvetlen kislány, sosem volt matrica.

Az óvónője azt mondja azért, mert tudja, hogy megyek érte, megbízik bennünk, mert kiskorától tudja, hiába alszik máshol, vagy vigyáz rá más, anya-apa mindig megy érte. Na most, ha 4 évesen először akarnám otthagyni, nem szokott bele ebbe a szituációba, teljesen új neki, nem természetes, hogy anya megy érte, az szerintem sokkal nagyobb trauma.

De csináljátok, ahogy akarjátok. Én nem szólok bele, de ti se szaranyázzatok azért, mert mi megtesszük.

Kérdező! Biztos azért sír, mert hiányoztatok neki és így fejezi ki. Baj akkor lenne, ha a mamánál sírna este. Ha belegondolsz, az elsős kisgyerekek közül is mennyien sírnak első este a táborban? Vagy ha anya telefonál? De amúgy meg eljátszik és minden rendben. Sőt, akik messze laknak, évi kétszer találkoznak... hányan sírnak a reptéren? Ettől nem lesz lelkisérült a gyerek, csak egészséges kapcsolata lesz a nagyszülőkkel és a szülőkkel is

Az lenne a gond ha nem akarna menni, vagy ott sírna.

Biztosan nagyon örül neked mikor meglát csak még nem tudja máshogy kifejezni.

Az én kisfiam is rendszeresen alszik mamánál egy éves korától. Most 3. Boldogan megy, imád ott lenni hiszen olyankor körülötte forog a világ, folyton szórakoztatva van.

Ha azt látnám, hogy nem akarja, sírna, akkor biztosan nem engedném csak ha nagyon fontos dolgom lenne. De így lelkiismeretfurdalás nélkül engedem el velük.

Mondjuk azt hozzá teszem, hogy régen voltak kétségeim. Hiszen nem tudtam tőle megkérdezni szeretné e, nem tudott beszélni, kifejezni magát,igy kicsit sz@rul éreztem magam, hogy nem hagyok neki választási lehetőséget.

De mióta beszél sokkal nyugodtabb vagyok. Mondom neki, hogy jönnek érted mamáék, na onnantól percenként szalad a kapuhoz, úgy várja őket.

Szerintem nincs gond a kicsivel, a helyzettel sem, viszont ha nagyobb lesz és érzed-tudod-látod, hogy nem akar menni, akkor nem szabad erőltetni. De mivel pici korától alakul ez a helyzet, ebbe nő fel, megszokja, nem lesz később sem gond.

Aki pedig nem engedi el maga mellől a gyereket, az majd ne csodálkozzon, hogy a 30 éves kisgyereke után még mindig ő fog mosogatni....

Jahajj, kérdező, borítékoltam volna, hogy ilyen válaszokat kapsz. Itt mindenki a középiskolában hordott farmerjében ment szülni, utána viszont soha sehova, mert egy kismamának otthon a helye, heti egy kötelességszerű szex, mert az kötelező, nem baj, ha fáj, majd megszokod. Valamint nem is anya, aki nem marad otthon a gyerekkel oviig, sőt, nem is anya, akinek van bármiféle élete, forogjon minden a gyerek körül, apróságokból csináljunk tébolyult ügyeket és pörögjünk rajta hónapokig, és dugdossunk légzésfigyelőt a kétéves ágyába.

Mindent jól csináltok, sírdogál egy kicsit, mert hiányoztál neki. Majd elmúlik. Nincs semmi gond.

🤣🤣🤣

Mi rendszeresen hagyjuk anyóséknál a 1.5 éves lányomat. Ott van az unokatesója, a nagynénik, szomszéd gyerekek, babák, jobban érzi ott magát mint nálunk. Ráadásul nem 1-1 éjszakát van ott, most nyáron minden hétvégét ott tölt, nem sokára szülni fogok akkor a kórházba se jöhet be szóval 4-5 napot nem is fogunk találkozni. Biztos az első válaszolók szülni se mennének el a gyerek nélkül és ahogy kipottyant már megy haza az elsőszülötthöz mert túl kicsi, hogy a nagyiékkal legyen... 🤦‍♀️🤦‍♀️

Az én gyerekem mikor meglát nagyon örül nekem, ilyenkor kis édes, bújós kismajommá változik, rájön, hogy hiányoztam neki, de mikor ott van alapból nem keres engem, nem sír utánam, stb. Szerintem kell a gyereknek más társaság is nem jó az, ha 0-24ben csak a szüleit látja, csak velük van, nektek sem jó, hogy nincs időtök egymásra.

Én arra gondoltam, hogy lehet azért sír, mert ha meglát téged vége a nagyiéknál a kikapcsolódás és menni kell vissza a szigorú hétköznapokba. Gondolom a nagymama engedékenyebb és biztosan kényezteti.

Én ilyen voltam, hogy nagymamámék átjöttek egésznap nálunk voltak és mikor mentek el mindig sírtam és velük akartam menni. Anyuék mikor hazajöttek, le se szrtam, nem azért mert nem szerettem őket vagy bármi, de nagymamámékkal ugye mindig jobb volt mert ugye őket nem mindennap reggeltől estig láttam, ha velünk laktak volna akkor nyílván nem sírok utánuk mikor elmennek.