Hogyan büntetnél egy 5 évest akit semmi nem érdekel?

"Biztos vagyok benne hogy hosszú folyamat lesz és sokszor idegtépő. De a gyereknevelés ilyen, és megfogja érni a faradtsagotokat."

Te normális vagy? Nem az ő gyereke. Olvasd el! Nem neki kellene vesződnie vele.

Én annyira nem értem ezt.

Azt írod az apja is van vele, szokta ő is oviba vinni, néha vannak kettesben..

Baszki az az ember az egyetlen biztos pont az életében, MINDIG neki kéne hozni vinni, nem néha kettesben, hanem sokat kettesben..Ő a fő szülő, a biztos pontja, te nem vagy senkije(bocs), hozzád nem kötődik, csak megtűr(nem is strapálod magad a leírtak alapján) és alig hagyod kettesben a pároddal..

Odadobták egy vadidegennek, az apja is, nem csak az anyja, aztán legyen rendes is, pedig te fenyegeted, hogy te is elhagyod őt. Hàt kész téboly, annak a gyereknek rosszabb, mint egy nevelőszülőnél lévőnek, annak legalábbis fix emberei vannak, akik nem fenyegetik, hogy kirakják.

Az egy kisgyerek! Nincs akkora fizikai ereje, hogy csontot tudjon törni, véletlen lehetett.

Szedd össze magad, mert azok alapján, ahogy nyilatkozol róla(meg amilyen keveset van vele az apja) nem való nektek gyerek, nem tudtok neki biztos érzelmi hátteret nyújtani.

Normális vagyok.

Tudom, hogy nem az övé genetikailag, de ha már az élet így hozta, hogy együtt kell felnevelniuk jó eséllyel, akkor azt csak így lehet.

Nem a kislány tehet a történtekről. Tehát miért kene ot emiatt bántani/kiutalni?

Nekem nem lenne szívem a párom gyerekéhez ilyen ellenségesen hozzáállni, ahogy te tenned 12-es.

Nyilván mások vagyunk, el is fogadom.

De én nem csattintanam a kislányon az ostort.

Aki itt megvetendo az a verszetinti édesanyja...

Szegény gyerek! Olyan anyja van, aki elhagyta. Nyilván ezek szerint előtte sem lehetett valami remek anya.

Egyértelmű, hogy azért nem olyan mint egy "normál" gyerek, mert a körülményei sem olyanok, mint egy normál gyereknek. Elvált szülők (mondjuk ez a kisebb baj), ide-oda tologatják, senkinek sem kell igazán, a te írásodból is az érződik, hogy csak meg van tűrve. Ez egyördögi kör. Ha érzi, hogy nem szereted igazán így viselkedik. Így viselkedik, te nem szereted. Te vagy a felnőtt, változtatni csak te tudnál.

Megütni meg semmi jogod! Remélem az anyai nagyanyjában van annyi, hogy ezt nem hagyná!

nálam az volt az áttörés mikor kiakadtam leordítottam a fejét és elkezdtem bőgni

onnantól kezdett ember számba venni

Én még egy szemponttal kiegészítem az eddigi hozzászólásokat (a normálisakat). Egy gyerekről beszélünk, akinek a reakcióit nem felnőtt mércével kell mérni. Példaképp annyit mondanék, hogy nem esküdnék meg rá, hogy az apjával azért viselkedik „jól”, mert őt szereti, veled meg azért „rosszul”, mert téged utál. Az jutott erről eszembe, amit gyerekpszichológus anyósom mondott, mikor sápítoztam, hogy miért van, hogy a gyerekem az oviban „kisangyal”, itthon pedig időnként korántsem az: kétféle gyerek van, az egyik máshol „rossz”, de otthon „jó”, a másik pedig otthon „rossz”, és máshol „jó”. És meglepő módon az utóbbi az egészséges, mivel azt mutatja, hogy megbízik a szüleiben, „mer rossz lenni” a közelükben. Persze itt nem ennyire egyszerű a helyzet, de azért elgondolkodtató, nem azért kisangyal-e az apjával (akit nyilván imád) a gyerek, mert fél, hogy ő is elhagyja - téged pedig kvázi „tesztel”, hogy szereted-e eléggé, vagy te is lelépsz, mint az anyja.

Mert sajnos a gyerekek hajlamosak magukat hibáztatni, ha egy szülő eltűnik az életükből (akár akkor is, ha meghal). Értelemszerűen ezek sem tudatos dolgok.

„Te normális vagy? Nem az ő gyereke. Olvasd el! Nem neki kellene vesződnie vele.”

Remélem, hogy csak trollkodik az, aki ilyet ír. De a gyengébbek kedvéért: ha valaki egy elvált, gyerekes férfit választ párjául, az nyilván tisztában van vele, milyen „csomagot” kap. És mivel (vélhetően) szereti a párját, már csak ezért is szereti annak gyerekét is. Ez tök független attól, hogy csak hétvégente van velük a gyerek, vagy – ahogy e sztoriban – velük kell élnie.