Mennyire normalis, ha egy 8 eves kislanyt neha neha megkerunk, hogy jatszon az 5 eves testverevel?

Ha a két gyereknek egyforma lenne a bánásmódja, akkor oké lenne az elved, de az egyiket azért vonja be, hogy a másikat szórakoztassa. Akkor szerinted azt nem neveli, mert az azt csinálja, amit akar(jàtszani)?

Házimunkába, tanulásba pont elég egy gyereknek bevonva lennie, a szülői feladatkörökbe nem kell! Ne helyette végezze a rá nem tartozó munkát, az öccse nevelése, szórakoztatása nem az ő feladata, nem az anyja szülőtársa.

Vonjuk be a gyereket, takarítson, ha koszol, tanuljunk vele, mert muszáj, de ne kényszerítsük már a mi munkánk elvégzésére is.. Nekem pl segítenem kellett apámnak dolgozatokat javítani(kihúzni az üres részeket és odaírni egy nullát), a végére nem volt rossz, néha vicces, hogy mennyien adtak be üres dolgozatokat, de jobban örültem volna, ha a szobámban barbiezhatok. Nem velem kellett volna megcsináltatnia a munkáját, ahogy a gyereknevelés sem az én munkám volt.

Vond be, ha te magadnak fontosabb vagy, mint az egyik gyereked, aztán ne csodálkozz,ha évek múlva emlékszik rá és neheztel rád, meg nem bírja a tesóját(akit egyébként most sem bír, mert akkor sokat keresné a társaságát, már most teher neki).

Ott fogod magad találni egy olyan helyzetben, aminek szerinted nem kellett volna megtörténnie, mert annyira nem is rossz, amit tettél, hogy ezt érdemeld.. De nem mondhatod meg, mit érezzen ezzel az egésszel kapcsolatban a gyereked, felejteni, megbocsátani pedig nem könnyű, pláne ha a felnőtt gyerekednek leesik majd, milyen kicsi egy kilenc éves, hogy lehetett befogni arra, hogy terhet vegyen le a válladról..

Jaja egyébként a mi hibánk szinte minden, ráhatásunk van a környezeti tényezőkre is, milyen részen élünk, kikhez engedjük közel a gyerekeink, mit tudunk megengedni, milyen színvonalat, közösséget, normákat tartunk fent..

Ameddig a legjobb tudásod szerint törekszel minden szerinted szükségeset megadni, addig tiszta marad a lelkiismereted és a gyereked is tudni fogja, hogy minden tőled telhetőt megtettél érte.

Nem fog olyan kérdés érni felnőttként, hogy mikor láttad, hogy rossz nekem, miért nem csináltad ezt vagy azt. Amikor tudtad, hogy nem mondok el mindent, miért nem szereztél pszichológust, akiben bízhatok?

Nem kell majd olyat válaszolnod, hogy “nem érdekelt, mert nekem kényelmesebb volt így, tudtam hogy tiltakozol, de a végén néha nevettél, azt hittem ez nem olyan rossz neked, megéri a könnyebbséget számomra és a tesód számára”