Mennyire normalis, ha egy 8 eves kislanyt neha neha megkerunk, hogy jatszon az 5 eves testverevel?

Én írtam a választ, ami rossz érzést ébresztett benned.

Ha a nagy akarna játszani a kicsivel, játszana vele. Nagyon ritkán, havonta egyszer egy órára lehet szívességet kérni nyilván, vagy ha nagyon komoly gond van, mittudomén félévente, de tudni kell, hogy ez szívesség a gyerek részéről. Gondolom te sem feltételezed, hogy mindent elmond neked a gyereked, vagy hogy most felméri ésszel, hogy az ő szabadidejét korlátozod, hogy neked könnyebb legyen.

Meg az is más, hogy vigyáz e a kicsire(ketten hagyod, kiküldöd vele az udvarra, vagy vendégségbe) vagy a szobában a te jelenlétedben kell szórakoztatnia.

Jó ha tudod, hogy ilyenkor szívességet tesz neked a gyereked, miattad csinálja, ő legszívesebben pedig azt csinálná, amit addig csinált, amíg nem szóltál neki.

Nem csak neked nehéz, neki is macera az otthonoktatás, vannak barátai, magánélete, vagy néha csak úgy létezne. Naponta elvenni egy gyereknek a szabadidejéből, hogy neked könnyebb legyen, önzőség.

Vegyél fel bébiszittert, vagy hívj át anyukát gyerekestül játszani, vagy szervezz be apukát.

Nem (mindenkinek) öröm egy három évvel fiatalabbal szórakozni, hogy anyunak könnyebb legyen. Akinek öröm, az csinálja magától, nem kell rá kérni!

Arra meg, hogy valaki a kistesója anyjának érzi magát, az is a szülőt minősíti. A nagytesó megismerheti a dolgokat, ha akar segíthet anyának a kicsi körül, de tudnia kell, hogy ezt neki nem muszáj, és ilyenkor gyerekként segít az anyának fix dolgokban, nem lesznek olyan kiváltságai, hogy megmondhassa, mit csináljon vagy ne csináljon a kicsi, nem dirigálhat neki, mit ehet, mit nem, mikor mit játsszon, stb.

A gyerekekben tudatosítani kell, hogy mind azok, nagyobbacska kisebbecske, nem számít, mindegyik gyerek, nem egymás főnökei, nem tartoznak egymásért felelősséggel, mert mindketten csak gyerekek.

Megnézném, ha a nagyobb felügyelete alatt baj lesz a kicsivel, ezek a szülők hogy mutogatnának a nagyobb gyerekekükre, hogy “dehát 13 éves, ő a nagyobb, ő vigyázott rá, én ott se voltam”..(az én szüleim megcsinálták sokszor apró dolgoknál,” mikor lett koszos a ruhája?” “az hogy tört el?” nem igaz, hogy nem tudsz rá vigyázni??”

Nevetséges. Nem szabad egy gyerekre a saját szülői felelősséged rátenni, hatalmas nyomás, súly ez egy gyereknek, felnőttek is félnek más gyerekére vigyázni, hátha félrenyel és megfullad, vagy beüti valamijét és vérzik..

Heti többször megkérni más szórakoztatására szerintem kihasználás. Csak icipicit képzeld el, hogy nem a gyereked, nem tehetsz meg vele bármit, hanem mondjuk a kollégád. Megkérnéd ennyiszer, hogy végezzen a te munkádból kicsit, hogy neked könnyebb legyen?

Bocs, elrontottam a példát, mert veled egy szintre helyeztem a nagyobb gyereket, holott nem azon van, inkább főnök-beosztott viszony..

Szóval te meddig dolgoznál azon a munkahelyen, ahol a főnököd a sajàt feladatodon kívül annyiszor csináltatja meg veled a sajàtját is, ahànyszor te befogod a gyerekedet a te feladatodra?

Én második nap kilépnék.

Ez a hátránya(és egyben előnye) az anonim fórumnak, nem tudhatod, kik válaszolnak. Random 10 ember ebből az országból pont nem az, aki olvasott, tanult, próbálkozik, netalántán ezzel foglalkozik, de a válaszaik többségben lesznek, mert ők képezik az ország nagyobbik részét.

10 szakpszcichológus/pszichiáter közül kilenc ezt ajánlja már meggyőzőbb lenne, mint a 10 szakmunkás Andrea.

Nyilván nem kell rám hallgatni, pláne nem anoniman a többséggel szemben, hiszen hiteltelen vagyok így, de keress már fel 10ezerért egy gyermekpszichiátert, és kérdezd meg hogy rombolja a testvér és a szülő gyerek kapcsolatot, ha rákényszeríted az egyikre a másik társaságát(pláne ebben a helyzetben, mikor otthonoktatás van és extra stressz) azzal a nyílt szándékkal, hogy rólad vegyen le az egyik gyerek terhet, a másik gyerek és a te javadra. Hetente párszor néhány órára, amire magától nem is hajlandó, sőt, elsőre tiltakozik is, nem akarja, mint írtad, de mégis muszáj neki.

Értem én, hogy könnyebb azt gondolni, csak annyira vagyok rossz anya, mint mások, meg tehetnék sokkal rosszabbat is vele, de ha már felismerted, hogy ez nincs rendben, akkor nagyobb a felelősséged és rosszabbat teszel, mint azok, akiknek fogalmuk sincs róla.

Megpróbálhatnál jobb anya lenni, gondolom megérdemli a nagyobb gyereked is, nem?

Manapság felfújják ezt a mintaanya dolgot, de az az igazság, hogy csak 20-30 éve kezdte érdekelni az emberek egy kis részét, kb a dr.spockos könyv óta, hogy jobban neveljék a gyerekeiket, előtte csak annyi elvárása volt mindenkinek, hogy ne verd halálra, ne éhezzen, már jól csinálod..

Manapság már valamennyire elterjedt a jobb nevelés iránti igény, a bántalmazó magatartások felismerése és elhagyása, de a többséget még nem érinti. Nem mindig jó a többséghez tartozni, pláne ebben az országban nem, ahol a többség aluledukált, idős, és az a réteg nevelte fel, akik bántalmazó szülők voltak(30 éve szabadott verni a gyereket, szidni meg alap volt).

De te tudod.

A százalékom nem érdekel, tisztában vagyok vele, hogy néhány válaszom szembe megy a többséggel, épp ezért is írom, hogy terjedjen, eljusson pár emberhez, aki talán észbe kap, és jobban odafigyel, hogy a gyerekemnek egy icipicivel jobb világ jusson, ahol az apróbb sérelmek, mikroagressziók létezését sem vonják kétségbe.

Nemm fekete-fehér, ez csak szürke, de legyünk vele tisztában, hogy ez is rossz, még ha nem is annyira, mintha a szobában bezárva éheztetnéd, attól még fáj/rossz neki, és a sok kicsi sokra megy, hatással lesz/van a kapcsolatotokra, ráadásul a testvérek kapcsolatára is, negatív irányban.