Kezelhetetlen a gyerekem, mit tegyek?

Nézd, ez nagyon nehéz, mert alapvetően eltér a temperamentumotok, tehát Te sem biztos, hogy reálisan látod.

Egy nyugodt, visszafogott embert, akit különösen tiszteletteljessé és normakövetővé neveltek, nagyon tud idegesíteni egy temperamentumos, öntörvényű, nagy önbizalmú bohém.

Más meg őket szereti.

Nàlunk picit hasonló a helyzet, párom ilyen hangos, csapkodós, dübögős, végletes, indulatos alkat, akit amúgy mindenhol nagyon kedvelnek, mert olyan szakmája van, ahol ennek a pozitív oldalai jönnek elő.

Van egy fia, aki hasonló temperamentum, és van egy 1 éves közös lányunk, aki szintén. Nekem pl brutális, hogy ha itt van a fiú, kb szóhoz se jutok, és halàlfáradt leszek egy hétvége alatt (noha amúgy ha valamiérr csak velem van a srác, semmi gond nincs, alkalmazkodik hozzám, beszélget, segít stb), de az 1 évesem egyszerűen megveszik értük, halál boldogok hárman ebben a totális hangos káoszban.

Én is kibukom néha, hogy a kicsi egy indulatbomba, imád-utàl, sikít, mindent rögtön sírva kér, ha nem kapja, potyognak a könnyek és lilul, pedig 15 hónapos.

Próbálom visszafogni, de amúgy sok helyzetben az ő temperamentumuk jobb. Pl leírtam egy kérdést ide egyszer, hogy ez a fiú rászólt 2 felnőttre a Vadasparkban, amiért tilosan etették a mókusokat, amin ém teljesen meg voltam dóbbenve, mert hát egy gyerek hogy szólhat egy felnőttre. Minden, de minden kommentelő a gyerekkel értett egyet, gratulált hozzá, dicsérte!

Ezt csak azért írom, hogy talán engem neveltek túl erősen, és ez befolyásol.

Azt javaslom, alapból próbálj arra gondolni, hogy az életben sok olyan helyzet és foglalkozás van, ahol olyan emberek kellenek, mint ő, és ehhez kèpest azért civilizáld szépen türelmesen, de ne hábirodj fel a "másságán" ennyire.

Meg hát a legjobb lenne, ha tudnál az apjával is beszélni erről, valami olyan javaslattal, amk nem sértő és szubjektív, hanem konkrét pl lefekvési időre vonatkozó.