Kiscsoportos gyerekem nem tudja a színeket. Mikortól kell tudnia?

Xqaki színtévesztő is ismeri és felismeri a színeket.Bizonyos árnyalatok összemosódnak.. nagy tömegben a tévesztés másik színéből apró pöttyök tudnak eltűnni pl vörös zöld esetében a meggyfán a pirosló meggy.

színvakok nem látnak színeket

Megnézetni érdemes

21 hónaposom így hogy melyik a kék nem tudja, de ha a kék kockát kérem, akkor azt adja..

Az én lányom is kiscsoportos és az első szülőin kiemelte az óvónő, hogy kellene tudniuk a színeket.

Én amúgy úgy csináltam baba kora óta, hogy játék közben mondogattam, hogy mi milyen színű. Például piros kocka, zöld lapát stb.

A Lidl-ben vettem egy Mik ezek? A Színek könyvet, imádta lapozgatni, nézegetni. Abból nagyon sokat tanult. 1,5 évesen már viszonylag érthető szavakat mondott és akkor már ha kérdeztem, hogy ez meg az milyen színű, akkor meg tudta mondani.

Előző, ezen meglepődnék, ha távoli kollégám ezt mondta volna, de ha igaz, akkor volna némi fenntartásom az óvónőtök szakmai tudásával.

Nem kevés olyan 3 éves gyermek van -a többségük értelmes a korának megfelelően-, akik még szoktak téveszteni színeket, amikor megnevezik. Elég ritka eset a szervi probléma (színtévesztés), inkább meg kell várni a 4. életévet, és addig is megfelelő módon bánni a gyermekkel és nevelni.

Az alapszíneket a 4 évesek már tudják -aki 4 évesen még nem tudja megnevezni, van van baj, vagy minden rendben, csak esetleg akihez érzelmileg kötődik (szülő), hibásan neveli.

Négy éves kor előtt még életkori sajátosság, ha téveszt, persze léteznek egyéni eltérések, van, aki 2 évesen már mindet jól megnevezi, és van, aki 2 évesen még nem beszél, pedig értelmes gyermek, az életkorának megfelelően.

Mit is értek hibás nevelés alatt? Minden életkornak meg vannak a jellemzői, és minél kisebbekről van szó, annál kisebbek a LÉNYEGI egyéni eltérések.

Az 5 évesek között relatíve kevés LÉNYEGI eltérés van kognitív,szellemi képességekben, szocializációban, érzelmi érés tekintetében. (Mégis, kisiskolások sajátosságainak megismerésével a kisiskolásokat is könnyű megérteni és ebből eredő felismerések alapján nevelni őket, akár egyénileg, differenciáltan is.)

Nem okoskodni szeretnék, félreértés ne essék, hanem alátámasztani szeretném, mire javaslom ügyelni, ha már fel lett téve ez a kérdés.

Egyszerűbben (bár hiányosan) elmondva: az egyik kulcs, amire ügyelni érdemes, hogy kb 6 éves korig (és nagyrészt 10 éves korig is) indirekt módon kell nevelni a gyermekeket, és kevés az a helyzet, amely kivételt képez.

Indirekt alatt értem, hogy pusztán játszani beszélgetni kell velük, NEM pedig iskolásan megkérdezni tőlük, hogy "na, ez mi? az mi? Ez hogy van?"

Ne kérdezd ki tőle a színeket, se semmit! És soha ne is javítgasd, ha javasolhatom! Mert az agyi érésük eltérő a nagyobb gyermekekéhez képest. Ha az agykérget ingerled (lásd: direkt módszer, iskolás hozzáállás), akkor nem fog megérni a kéreg alatti állomány, amely a kreatív megoldásokért felel, amely által elaborál: ösztönösen képes pszichés önterápiával a gyermek avval, hogy kijátssza önmagából a fájdalmait, szorongásait, örömeit, frusztrációját stb!

Ez nem fog megérni 6 éves korra, ha iskolásan neveled, hogy "nézd csak, mi ez? Jó választ adtál, ügyi vagy! :)"

Ez árt az óvodásnak! Nem a dicsérettel van a baj, hanem a módszerrel. SÚLYOS problémák gyökere. Frusztrált, neurotikust nevel az, aki a 6 évest és kisebbet így neveli, és megfelelési kényszere lesz. Mentsétek, ami még menthető. Hát még 3 éves esetén, még nem késő.

Megfelelő nevelést kívánok, örömet és játszatok sokat együtt is, önfeledten! :) Ne feledd: az óvodás: NEM iskolás!

Még folytatom az előző soraimat, mert nem hangsúlyoztam ki példákkal, hogy tehát akkor hogyan is érdemes eljárni óvodások nevelése során?

Ami tehát a kulcs, az indirekt nevelés, azaz játékon át, és utánzással tanul az ovis. Ennél fogva NE tudatosodjon benne, hogy ő most éppen tanul (is)!

TE legyél tudatos, te, a felnőtt, aki játszol vele, és játék közben, javaslom REJTS BELE ismereteket a játékba.

A kulcs szó: REJTENI! Úgy, hogy ne tudatosodjon benne, hogy te most tanítod.

Pl: játékvár, játékautók stb. Játszol vele. Ide-oda tesztek építőkockát, meg autókat. Egész egyszerűen csak hintsd el a beszédedben mindazt, ami ismeretet átadnál, de úgy, hogy ne tűnjön fel a gyereknek! "Na, akkkor ezt a piros kockát ideteszem... Tűtűűű, jön a naaagy, kék mentőautóóó! Az ááám! :) Na, a kisebb kocsi meg előre engedi" Stb...

A példában -hasznosan- elrejtetted az ovis számára az arányokat (matematika: kisebb-nagyobb), és a színeket.

EZ az, ami működik, óvodás korban.

(Nem pedig, hogy "melyik a nagyobb? aaaz, bizony, ügyi vagy!" "ez milyen színű?/melyik a piros?" - ez káros az óvodások minden irányú érésére! Kisiskolás korban is csak részben szabadna így nevelni, de hát a poroszos, ezer éves iskolarendszerek átka egy másik téma volna...)

Miért, 7-es, szerinted hazudok? Mi okom lenne rá?

Az óvónőnk egy nagyon jó óvónő. Nem azt mondta, hogy ismerje a színskála összes színét, és nevezze meg melyik a tengerkék, meg melyik a búzavirágkék🙄 csak, hogy tudja már megkülönböztetni melyik a piros ceruza meg melyik a zöld!

Amúgy a csoportban a gyerekek 90%-a tudja a színeket, talán két kisfiú volt, akik abszolút nem voltak tisztában a színekkel.