Miért vagyok attól rossz ember és rossz anya, mert nem lógok a gyerekem fenekében 24 órából 24-et? És miért lennék attól rossz anya, hogy nem akarok mindig a gyerekeimmel játszani?
Az a helyzet, hogy sokan (köztük anyám is) megszólnak, mert egy héten 2-3x a szomszéd nénire bízom a gyerekeimet, hogy néhány órát kikapcsolódjak.
A nagyobbik gyerekem 4 éves, a kisebbik 1,5 éves.
Szeretem a gyerekeimet, de néha az agyamra mennek, így nyilvánvaló, hogy kell egy kis pihenés számomra. Egyedül vagyok velük, a férjem külföldön dolgozik.
Nem rossz gyerekek, csak elevenek.
Azért is mindig megszólnak, mert nincs kedvem játszani a kislányommal mindig. Nem szeretek babázni, unalmas. De ha mondjuk társas játékozunk, akkor abba az esetek 70%-ában benne vagyok.
Miért lennék ettől rossz anya/ember?
Hát...téged ezért a kérdésért ki fognak nyírni.engem csak lepontoznak...
De átérzem,neked legalább van kire hagyni őket.
És nem kell a "minekszültélakkor"
Két tábor szokott ilyen helyzetben szidni. Az egyik az igazi ősanya típus, akinek ez élete egyetlen teljesítménye és amint anya lett, megszűnt embernek lenni. Ezt tanulta, ezt tartja helyesnek és el se tudja képzelni, hogy nem az övé az egyetlen helyes életút. A másik tábor pedig az, aki maga is szeretné ezt meglépni, de vagy nincs lehetősége, vagy gyáva hozzá a megfelelési kényszere miatt.
Egyébként teljesen jól teszed. A gyerekek gondolom jól elvannak a nénivel, te pedig sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb leszel így, ami csak pozitívum a gyerekek szempontjából.
Nem azzal van a gond hogy eljársz ,és szerintem szuper hogy a szomszéd nénivel ilyen jóban vagytok,mert ha bármi baj történik tudod hogy rá bízhatod őket.
Inkább azzal a kijelenetéseddel van gond hogy neked nincs kedved játszani!
A társasjáték néha oké..belemész! Nemár!!!!
Mert ez a társadalom rettentő álszent és korlátolt. Meg úgy gondolják, hogy ha anya vagy, akkor kötelességed vigyorogva főzni, takarítani, gyereket szórakoztatni, eszedbe ne jusson magadra gondolni, arra, hogy ennél azért többre vagy másra van igényed.
Pedig amúgy tényleg igazad van. Semmi értelme becsavarodni, tönkremenni. Nekem sikerült, mert hallgattam az ilyen hangokra, meg mert a gyerekem is olyan, amilyen. Több mint 3,5 évig a fenekében kellett lennem. Gyűlöltem játszani, de ô sosem volt képes normálisan elfoglalni magát, úgyhogy egész nap rákényszerültem. Rossz alvó, úgyhogy még annyi nyugtom sem volt. Máig nem hevertem ki, és most már mindenkinek azt mondom, hogy ilyet még véletlenül se csináljon! Mivel az én idegeimet felőrölte ez a helyzet, így nyilván a szülő-gyerek kapcsolatunk is rémes. És ma már ha kell, veszekedve kényszerítem rá, hogy igenis foglalja el magát egyedül, mert nem, nem és nem fogom szórakoztatni többé, elég volt, nagyon. Játszani a gyereknek kell, nem a felnőttnek, akinek ezer más dolga van (lenne).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!